Kedves játékostársak!

Ez egy rövid kis történelmi összefoglaló az Sd.kfz. 234-es páncélautó-család keletkezéséről-mivel a harmadik tagért is megindult a küzdelem, úgy gondoltam, épp itt lenne valami hasonlónak az ideje.

A német haderő 1940 második felére komoly tapasztalatokat szerzett a kerekes páncélozott járművek kapcsán. Így augusztus elején a Fegyverzetügyi Hivatal 6-os részlege(ők feleltek a páncélozott járművekért) egy új nehéz (8-kerekű) felderítő páncélautó¹ tervezésére adott ki utasítást, amelyet alacsony infrastruktúrájú² területeken és terepen kívántak használni. A követelmények szerint a járműnek a korábbi típushoz (Sd.kfz. 231 8-rad) hasonló, de önhordó alvázzal, vastagabb páncélzattal, megnövelt gázlóképességgel, léghűtéses dízelmotorral és klimatizált küzdőtérrel kellett rendelkeznie. A terveket a páncélautók gyártásában már nagy gyakorlatot szerzett Büssing-NAG-nak kellett elkészíteni, a motorért pedig a csehszlovák Tatra felelt.

Az elődtípus, az Sd. kfz. 231 nyolckerekes változata.(achtungpanzer.com)

Az előírtaknak megfelelően a Büssing-NAG önhordó alvázzal tervezte a típust. A korszak számos páncélautója úgy készült, hogy az alvázra, mint külön keretre csavarozták rá a páncéltestet. Az Sd.kfz. 234-esnél a harckocsikhoz hasonlóan a páncéltest szolgált, mint alváz és ehhez rögzítették hozzá a laprugós felfüggesztést. Így egyszerűbbé és gyorsabbá vált a gyártás, nem beszélve arról, hogy bár a teknő magassága nem növekedett, de a hasmagasság és így a gázlóképesség igen. A 30 mm-es frontpáncélzat igen erőteljes védettségnek számított egy páncélozott felderítőjármű számára és akár a 2 cm-es páncéltörő lövedékeknek is ellenállt. A teknő alakja leegyszerűsítve, de még őrzi a német könnyű páncéljárművekre annyira jellemző, koporsószerű formát.

A körülbelül 12 tonnás páncélos azonban lomha lajhár lett volna a Tatra 12 hengeres, léghűtéses dízelmotorja nélkül. A 220 lóerős, majdnem 15 literes motor 80 km/h-s országúti sebességre tudta gyorsítani a 234-es család tagjait, a hatótávolság úton mintegy 1000, terepen pedig 600 km-re adódott. Felderítő páncélautóként előre és hátrafelé is kormányozható volt minden kerék, ráadásul mindkét irányba 6 fokozattal rendelkezett. (Magam elé képzeltem a jelenetet, ahogy egy német tiszt épp a reggeli újságot olvassa a Kübelwagenjében az út szélén és 80-nal tolatva elrobog egy 12 tonnás páncélautó mellette.)

Az Sd.kfz. 234-esnek négyféle típusváltozata létezett, ezek a fegyverzetükben, illetve annak elhelyezkedésében erősen különböztek egymástól. Így a személyzet eloszlása is más volt, persze az előremeneti vezető mindben legelöl ült. A számozásban az időrendi sorrendet követtem.

1. Sd.kfz. 234/2, korábban Sd.kfz. 234
   

   

   Első a sorban-Sd.kfz. 234/2(warwheels.net)

   
   1943 szeptember-1944 szeptember, 100(101) db
   A család legkorábbi és legismertebb tagja. Fegyverzetét egy zárt, kétszemélyes, kézi forgatású toronyban elhelyezett 5 cm-es KwK 39/1-es, L/60-as löveg³ és a vele párhuzamosított MG 42-es 7,92 mm-es géppuska alkotja. A járműnek első és hátsó vezetője is volt, de a hátul ülőnek a rádiót(parancsnoki változat esetén rádiókat) is kezelnie kellett. A parancsnok pedig a töltőkezelő feladatát is ellátta, persze ez egy felderítőjárműnél kevésbé problémás, mint egy harckocsinál. Eredetileg csak 234-esként jelölték, 234/2-esnek pedig 1944 márciusától nevezték, azonban a „Puma” megnevezést sosem használták; azt csak a háború után aggatta rá valaki. A közvélekedéssel ellentétben ez a páncélos nem a-csak papíron létező-VK 16.02(Leopard könnyű harckocsi) tornyát viselte, a hasonlóság a véletlen műve. Eredetileg 1500 példányt rendeltek, de több lépcsőben lecsökkent ez a mennyiség. Ennek okai között szerepelnek a későbbi változatok is, továbbá a tény, hogy felderítő járműhöz túl tűzerős, de tűztámogatásra már túl kicsi a löveg kalibere.

2. Sd.kfz. 234/1
   

   

   Sd.kfz. 234/1 (dreamworkshobby.com)

   
   1944 június-1945 január, 200 db
   Köszönhetően az igények miatt elrendelt változtatásoknak, a fegyverzet és páncélzat terén a 234/1-es visszalépés elődjéhez képest. Az alacsony építésű, felülről csak nyitható dróthálóval védett forgótoronyban⁴ egy 2 cm-es KwK 38-as löveg foglalt helyet a géppuska mellett. Ugyanakkor az ilyen torony jobban megfelelt egy felderítőjármű számára(könnyebb belőle megfigyelést végezni), és a +70 fokba felemelhető fegyverzetet előnyösnek tekintették légitámadás esetén. A személyzet felosztása és feladatai ugyanazok, mint a 234/2-esnél.

3. Sd.kfz. 234/3
   

   

   Sd.kfz. 234/3 Stummel(tankmuseum.org)

   
   1944. június-december, 88 db
   A korábbi 231-eshez hasonlóan⁵ a 234-eshez is készült egy nyitott tetejű közvetlen tűztámogatásra használt változat. Ezzel a felderítő alakulatok gyalogsága megkapta azt a tűzerőt, ami hiányzott a 234/2-esből. Ugyanúgy a felépítmény tetőlemezének elhagyásával és alacsony, hátrafelé lecsapott oldalfalakkal alakították ki a küzdőteret. A tüzelőállást 14,5 mm-es lemezek védik. A korábbi Pz IV-esek még raktáron lévő, rövid csövű 7,5 cm-es lövegét kapta⁶, de a harckocsiágyúval ellentétben ezt egy külön keretre kellett erősíteni. A K51-est jobbra és balra is 20 fokkal, valamint -10 és +16 fok között lehet irányozni. Légvédelmi célokra egy MG 42-essel is felszerelték. A jármű személyzetét parancsnok, töltőkezelő, irányzó és vezető alkotta. A Stummel megnevezéssel is illették, hasonlóan a többi felderítő és féllánctalpas járműhöz, amin a rövid csövű 75-ös volt.

4. Sd.kfz. 234/4
   

   

   SdKfz. 234/4(weaponsofwar.eu)

   
   1944 december-1944 március, 89(90) db
   1944 októberében felmerült az ötlet, hogy a 7,5 cm-es L/48-as löveget⁷ össze kellene házasítani a 251-es féllánctalpas és 234-es kerekes harcjárművekkel. Kétségesnek tűnt, hogy az alvázak ekkora túlterhelést elbírnak majd. A Büssing-NAG azonban november elején elkészítette a 234/3-asra szerelt PaK 40-es terveit. Az eredeti felépítményből mindkét oldalt nagy darabokat metszettek ki, hogy a PaK 40-es, valamint némiképp megváltoztatott felső lövegtalpa és lövegpajzsa beférjenek a K51-es helyére. Ezzel a megoldással az irányzási korlátok jobbra-balra 20 fokig és -5-től +16 fokig terjednek. Ezzel a löveggel a páncélautó már képes volt az általánosan elterjedt közepes harckocsikkal is elbánni. A vezetők azonban gyakran panaszkodtak arra, hogy a feltolódott súlypont miatt a Pak-Wagen úttartásával gondok vannak és hajlamos imbolyogni⁸.

A 234-est eredetileg Észak-Afrika és a Szovjetunió déli részén történő harcokhoz tervezték, de mire az első példányokat megkapták a csapatok, a német haderő mindkét hadszíntérről visszavonult. A páncélautók alacsony darabszámuk ellenére is remekül megfeleltek a páncélos-és páncélgránátos egységek felderítőosztályai számára. A legyártott példányok nagy részét a régebbi típusok veszteségeinek pótlására használták fel, így tisztán 234-esekkel felszerelt alakulatokból kevés volt.

A 234-es páncélautót sehol nem használták a háború után, mégis, az alapkoncepció, az önhordó alvázú, terepjáró, 8×8-as kerékképletű páncélgépkocsi kikövezte az utat a későbbi nyugati típusok számára.

_____________________________________________________________________________________________

^{Források
Jentz,Thomas L. és Doyle, Hilary-Panzer Tracts No 13 Panzerspaehwagen
Jentz,Thomas L. és Doyle, Hilary-Panzer Tracts No 20-2 Paper Panzers, Aufklaerungs-, Beobachtungs-, and Flak-Panzer
Jentz,Thomas L. és Doyle, Hilary-Encyclopedia of German Tanks of World War Two
Feist, Uwe-Panzerspähwagen in Action
1Schwerer Panzerspähwagen,röviden s Pz. Sp. Wg.
2Az eredeti kifejezés Kolonialzwecke, azaz koloniális, fejletlen terület volt.
3A tervezett VK 16.02 lövege, ami közel ugyanaz, amivel a Pz III-asok is rendelkeztek, ennek azonban volt csőszájféke.
4Hängelafette.
5Az Sd.kfz. 231(8-rad) tűztámogató változata az Sd.kfz. 233-as volt.
6A féllánctalpas Sd.kfz. 251/9-est ugyanezzel szerelték fel.
7KwK 40(Pz IV) vagy StuK 40(StuG III,StuG IV)
8Hasonló panasszal éltek a féllánctalpas Pak-Wagenek vezetői is.}