A orosz hadiipar bár öntötte a harckocsikat, rájött hogy a kumulatív lövedékek ellen is fel kell készülni.
1942 őszén 68 db T-34 harckocsit alakítottak át e célból. Még több páncélt raktak a T-34-re, majd kiegészítő páncélt 70-150 mm távolságra az eredetitől. A kiegészítő páncél 10-16 mm-es falvastagságú acéllemezek voltak. Feltételezték, hogy ez majd megvédi őket.
A teszt abból állt, hogy kiküldték a harctérre az összes próbadarabot. Az eredmény lesújtó volt. A németek 75 mm-es páncéltörővel az összes tankot kilőtték.

T-34/76 kiegészítő acél lemezekkel
1943-ban N.F. Ciganov őrnagy kísérleti jellegű betonkazettás előtét páncélt tett a T-34-re. Úgy gondolta a kumulatív hatást majd ez felfogja. Később a hideg környezetre is gondolva a betont lecserélte jégbetonra. Azaz kaviccsal, homokkal és faforgács keverékével töltötte fel a kazettákat, amelyek az erős mínuszokban vízzel öntöztek. Amely így már tényleg betonszilárdságú lett. Az eredmények elég biztatóak voltak, pl. – a 80 mm vastagságú jégbeton 300-400 méterről biztosan megvédte a tankot a 75 mm-es páncéltörő lövedéktől. Ez jó teljesítmény volt ahhoz képest, hogy az 50 mm-es Pak38-as 1 km távolságból simán átütötte a T-34-es páncélját.
A teszteket azonban abbahagyták, mert okafogyottá vált, illetve a hatalmas többlet súly miatt további fejlesztésekre lett volna szükség. A németek nyersanyaghiánnyal küzdöttek és ritkult a kumulatív lövedékek használata. 1942 teléig egyáltalán nem használták, majd 42-43 téli időszakában a sérülések aránya alig 2% volt. Később egy rövid időre emelkedett egészen 7%-ig.
T-34/76 betonpáncéllal

A dróthálót főleg a németek kézi páncéltörő fegyverei ellen rakták fel miután német páncélos kevés volt míg a kézi páncéltörő fegyverekből (Panzerfaust, kumulatív kézigránát) több milliót legyártottak.
Azonban nem csak az oroszok kísérleteztek ilyen vagy hasonló kiegészítő páncéllal. A Shermanokra is bőven szereltek, sőt rákenték, illetve különböző más módszereket is kipróbáltak, egészen a fa, faforgácson keresztül a műanyag “páncélig”.
Lássunk néhány megoldást:
Az M4 Shermanon próbálták ki a műanyag páncélzatot. A kezdeti összetétel : gyanta, faliszt, szilícium-dioxid kavics. A kódneve : NCR2

De ha más nem volt akkor a kilőtt vagy harcképtelen Shermanok lánctalpai is meg tették. Igazán mutatós lett.

És persze a legegyszerűbb megoldás: a homokzsákok.
Mai napon új rovatot kezdünk a WT Info oldalon Érdekesség kategóriában, köszönhetően egyik lelkes magyar War Thunder rajongónak, Lőrincsik Tamásnak. 🙂
Kategóriák:Érdekesség
Ezt a fotót és kérdést màr régen feltettem a régi
rendes WT oldalon.A jól válaszoló egy király lehet meg több hasonló kérdés.Amit sajnos egyesek tönkretettek.Nem kell játszani az én ötleteimmel.Hiszen az összes történelmi leírásom is elveszett.Fritz ne csalj csak légy olyan mint anno.Vagy már te is más vagy?
KedvelésKedvelés
Több fotó van. Nem értem. ☺️
KedvelésKedvelés