A orosz hadiipar bár öntötte a harckocsikat, rájött hogy a kumulatív lövedékek ellen is fel kell készülni.

1942 őszén 68 db T-34 harckocsit alakítottak át e célból. Még több páncélt raktak a T-34-re, majd kiegészítő páncélt 70-150 mm távolságra az eredetitől. A kiegészítő páncél 10-16 mm-es falvastagságú acéllemezek voltak. Feltételezték, hogy ez majd megvédi őket.
A teszt abból állt, hogy kiküldték a harctérre az összes próbadarabot. Az eredmény lesújtó volt. A németek 75 mm-es páncéltörővel az összes tankot kilőtték.

T-34/76 kiegészítő acél lemezekkel

1943-ban N.F. Ciganov őrnagy kísérleti jellegű betonkazettás előtét páncélt tett a T-34-re. Úgy gondolta a kumulatív hatást majd ez felfogja. Később a hideg környezetre is gondolva a betont lecserélte jégbetonra. Azaz kaviccsal, homokkal és faforgács keverékével töltötte fel a kazettákat, amelyek az erős mínuszokban vízzel öntöztek. Amely így már tényleg betonszilárdságú lett. Az eredmények elég biztatóak voltak, pl. – a 80 mm vastagságú jégbeton 300-400 méterről biztosan megvédte a tankot a 75 mm-es páncéltörő lövedéktől. Ez jó teljesítmény volt ahhoz képest, hogy az 50 mm-es Pak38-as 1 km távolságból simán átütötte a T-34-es páncélját.
A teszteket azonban abbahagyták, mert okafogyottá vált, illetve a hatalmas többlet súly miatt további fejlesztésekre lett volna szükség. A németek nyersanyaghiánnyal küzdöttek és ritkult a kumulatív lövedékek használata. 1942 teléig egyáltalán nem használták, majd 42-43 téli időszakában a sérülések aránya alig 2% volt. Később egy rövid időre emelkedett egészen 7%-ig.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

T-34/76 betonpáncéllal

A dróthálót főleg a németek kézi páncéltörő fegyverei ellen rakták fel miután német páncélos kevés volt míg a kézi páncéltörő fegyverekből (Panzerfaust, kumulatív kézigránát) több milliót legyártottak.

Azonban nem csak az oroszok kísérleteztek ilyen vagy hasonló kiegészítő páncéllal. A Shermanokra is bőven szereltek, sőt rákenték, illetve különböző más módszereket is kipróbáltak, egészen a fa, faforgácson keresztül a műanyag “páncélig”.

Lássunk néhány megoldást:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Az M4 Shermanon próbálták ki a műanyag páncélzatot. A kezdeti összetétel : gyanta, faliszt, szilícium-dioxid kavics. A kódneve : NCR2

De ha más nem volt akkor a kilőtt vagy harcképtelen Shermanok lánctalpai is meg tették. Igazán mutatós lett.

És persze a legegyszerűbb megoldás:  a homokzsákok.

Mai napon új rovatot kezdünk a WT Info oldalon Érdekesség kategóriában, köszönhetően egyik lelkes magyar War Thunder rajongónak, Lőrincsik Tamásnak. 🙂