Hírek

Az argentin idegenlégiós

By on

Kedves játékostársak! A következőkben az új német “nem is annyira könnyű” harckocsiról olvashattok egy történelmi összefoglalót.

Argentína földrajzi helyzete és politikai viszonyai miatt a haderő páncélozott eszközeit nagyrészt az Egyesült Államoktól és Nagy-Britanniától szerezte be, majd saját kezűleg újította fel őket. Azonban a hatvanas évek amerikai külpolitikájában számos változás állt be, így az argentin hadseregnek nem volt lehetősége az addigra már elavult Nahuel, M4 Sherman és Sherman Firefly harckocsik azonnali cseréjére (legalábbis nem az Államokból). A haderő figyelme Európa felé fordult (Argentinul: Plan Europa) és vásároltak is bizonyos számú AMX 13 105-öst és SK-105 Kürassier-t 1. A tűzerejük egyértelmű előrelépést jelentett az amerikai–brit Sherman harckocsikhoz képest, viszont páncélvédettségük az előbbiekhez képest sokkal kevesebb (fele-harmada) volt.

Nahuel(pinterest.com).
Sherman Repotenciado(deviantart.com).

1973-ban az Estado Mayor General del Ejército (továbbiakban EMGE) 2 elindított egy új projektet. A hadsereg szeretett volna egy olyan harckocsit, ami legalább 105 mm-es löveggel, az elérhető legfejlettebb éjjellátóval és tűzvezetéssel rendelkezik, vastagabb a páncélja a francia és osztrák járműveknél, de a tömege és méretei nem haladják meg a Sherman-ek értékeit. Tekintetbe kellett venni az úthálózat viszonyait, illetve a logisztikai képességeket. A végsebességnek 70 km/h-nak, az országúti hatótávolságnak póttartályok nélkül legalább 500 km-nek kellett lennie. Mindezek mellett szükségük volt még gyalogsági harcjárműre is, hasonló paraméterekkel, ami lehetőleg minél több alkatrészben és modulban osztozzon az említett harckocsival.
Ezek fejlesztését szerették volna Argentínában megoldani, viszont a képzetlen argentin mérnökállomány miatt a fejlesztést és a mérnökök továbbképzését kénytelenek voltak nyugatnémet és francia cégek számára felajánlani.
Az országban 1943-ban gyártottak utoljára saját tervezésű harckocsit, így a „pénzért technológiát és tudást” lépés kifizetődőnek tűnt. Számításba vették a nyugatnémet Leopard 1, illetve a francia AMX  30-as rendszeresítését. Tesztelésre vásároltak is mindkét típusból, és az amerikaiak küldtek egy M60A1-est is.

Leopard 1.
AMX-30.
M60A1.

A teszteken az M60A1-es bukott ki elsőnek, lassúnak bizonyult és megmutatta a tömegre vonatkozó követelmények helyességét is. Hogy végül miért nem rendszeresítették a Leopard 1-est vagy az AMX 30-ast, azt nem tudni pontosan 3. Végül a Thyssen-Henschel (a továbbiakban TH) cég ajánlatát fogadták el, mely szerint a mérnökök képzése, a tervezés és az elő széria gyártása az NSZK-ban, a szériagyártás pedig nagyrészt Argentínában folyik majd.

15380454713_4f4e71e3f2_b

Marder IFV-az új harckocsi bázisa.

A TH-féle harckocsi koncepciója nem volt bonyolult. (a mérnökök nem próbálták meg újra feltalálni a kereket – a szerk.) A Marder gyalogsági harcjárművet vették alapul, így a páncélos megtartotta szemből az erősen döntött páncélzatot. Az IFV-vel ellentétben azonban a főfegyverzetnek egy 105 mm-es, füst-gáz elszívós löveget szántak. Eredetileg a brit eredetű L7A1-est, majd ennek módosított, L7A2 variánsát tervezték a toronyba. Végül a németek az utóbbi alapján tervezett Rheinmetall Rh–105-30 löveget helyezték bele és ezt gyártották licencben az argentinok. Ez persze jóval nagyobb a Marder 20 mm-es gépágyújánál, így új lövegtorony is szükségessé vált. A TH itt a Leopard 1 eleve alacsony profilú tornyát vette alapul, ami a vonalvezetésén meg is látszik. A lövegtornyot hátulra pozicionálták, tömege és a fegyver visszarúgása miatt az eredeti torziós rugózású felfüggesztést meg kellett erősíteni.

A mozgékonyságról az MTU MB 833 KA–500 motor gondoskodik: ez a hathengeres dízelmotor percenkénti 2400-as fordulatszám mellett 720 lóerőt képes leadni. Kompakt, megbízható egységnek bizonyult, a harckocsit képes akár 75/km/h-s sebességre gyorsítani, a hatótávolság 500 km, azonban póttartályok alkalmazásával az eléggé elképesztő 900 km-t is elérheti.

50f
TAM harckocsik hadgyakorlaton.

A hetvenes évek más páncélosaival ellentétben a páncélzat hengerelt, hegesztett acél, a kompozitok alkalmazásáról lemondtak. A páncélzata szemből 50 mm vastagságú 75 fokban döntve. Jelentések szerint a frontlemez ellenáll a 35 mm-es APFSDS lőszereknek is. A kis méret, párosulva a vékonyabb páncélzattal végül 30,5 tonnás harci öntömeget eredményezett.

Az argentin követelményeknek megfelelően kialakított harckocsi a Tanque Argentino Mediano(Argentin Közepes Harckocsi), azaz TAM nevet kapta. A típus nemzetközi besorolása ma könnyű harckocsi vagy könnyű MBT lenne (az olvasóra bízom ennek eldöntését), azonban a 70-es években a közepes harckocsi, mint kategória még nagyon is létező volt és a haderő is ebbe szánta a járművet. Tekintve, hogy a szomszédos országokban sem voltak komolyabb páncélosok, a TAM megfelelt az igényeknek.

tam-15939

Tanque Argentino Mediano(the-blueprints.com).

A két prototípus 1977-ben érkezett az országba a gyalogsági harcjárművekkel együtt. Az intenzív tesztelés alatt a két harckocsi egyenként is több, mint 10000 km-t tett meg és tanúbizonyságot tett arról, hogy számos terepen és éghajlati viszony mellett is megállja a helyét. A nyúzópróba közben a kormány döntésére külön vállalatot hoztak létre TAMSE 4 néven a TAM harcjárművek különféle (előrelátható, pl. műszaki mentő, hídvető, stb.) altípusainak gyártására.

A TAM felépítése eltér a korabeli hagyományos harckocsik felépítésétől. Oldalanként hat, torziós rudazású, kettős abroncsú futógörgője van. A láncmeghajtó görgő a Marderéhez hasonlóan elöl található, a láncfeszítő pedig hátul. Ez a módszer a II. világháború utáni általános célú páncélosokra egyáltalán nem jellemző. A motort szintén a harckocsi elejében helyezték el, mellette bal oldalt foglal helyet a vezető. Nagy segítséget jelent számára a Renk HSWL–204 automata sebességváltó nyomatékátalakítóval, utóbbi alkalmazásának köszönhetően könnyen vezethető a TAM. A motor-és vezetőtér mögött helyezkedik el a torony a küzdőtérrel. Az FM K.4 Modelo 1L ágyútól jobbra található az irányzó és a parancsnok, balra a töltőkezelő.
A löveghez 50 db lőszer áll rendelkezésre; HESH, HEAT, ködgránát, illetve az M735A1 jelzésű APFSDS. A löveg stabilizált, függőleges kitéríthetősége -7-től +18 fokig terjed. Az irányzó rendelkezik a FLER-HG ballisztikai számítógéppel, lézeres távolságmérővel, valamint a parancsnok a Zeiss által tervezett PERI-R/TA típusú irányzékkal(2-szeres és 8-szoros nagyítás). Szintén a lövegtől balra található a belga FN MAG 60-40-es típusú, 7,62 mm-es harcjármű géppuska, a parancsnok számára pedig egy FN MAG 60-20-ast is rendszeresítettek, mint légvédelmi géppuska. Ezek lőszer javadalmazása 6000 darab. Szükség esetére 2×4 ködgránát vetővel is rendelkezik.

100_4310

A jármű egyedi felépítésének köszönhetően a küzdőtérben lévők a hátsó ajtón keresztül viszonylag gyorsan feltölthetik a készleteket, vagy szükség esetén elhagyhatják a harckocsit-bár a parancsnok és a töltőkezelő számára külön búvónyílás is van a tornyon.

Az argentin haderő részére 1979 és 1983 között 150 db TAM harckocsit és 100 db IFV-t gyártottak le. Köszönhetően jó mobilitásának, kis méreteinek és alacsony tömegének, számos országból érdeklődött iránta:

  • Irán 1000 db-ot rendelt 1986-ban, de amerikai nyomásra visszamondták;
  • Irak 400 db-ot rendelt 1986-ban, de német nyomásra visszamondták;
  • Peru 40 db harckocsit és 26 db IFV-t rendelt 1987-ben, de gazdasági nehézségek miatt visszamondták;
  • Ecuador 1990-ben tesztelte a típust, ami nyert az AMX 13-assal és Kürassier-rel szemben, mégsem rendszeresítették;
  • Kuvait 1993-ban 250 db-ot rendelt, de amerikai nyomásra visszamondták.

A sok visszamondott rendelés miatt 1990-ben bezárták a TAMSE-t. Azonban 1994-ben végleg kivonták a veterán Sherman-eket az állományból, így a raktáron lévő alkatrészekből még 46 darab harckocsit és 41 darab IFV-t szereltek össze 1994-1996 között.

A TAM számos változattal rendelkezik.

  • A Thyssen-Krupp az eredeti típusból TH301 néven új változattal állt elő, amelybe a Leopard1A4 irányzékát és alacsony fényerejű képernyős kamerát 5 szereltek a löveg fölé, utóbbit hővédő burkolattal is ellátták. A motor kicsivel erősebb, 750 lóerős volt. A nagy számban piacon lévő használt szovjet, amerikai, nyugatnémet és francia járművek ellenében a TAM-hoz hasonlóan nem tudott eladást produkálni.
  • A Vehículo de Combate Transporte de Personal, vagy VCTP gyalogsági harcjármű a TAM legnagyobb számú változata az alap harckocsi után. Főfegyverzete 20 mm-es, 10 főt képes szállítani. 350 darabot gyártottak belőle.
  • A Vehículo de Combate de Artillería de 155 mm azaz VCA 155 a TAM „nagy testvéréből” a TAP-programból nőtt ki. Lényegében egy meghosszabbított, 7 futógörgős TAM-alváz, amire az olasz Oto-Melara által a Palmaria önjáró tarackágyú számára tervezett tornyot és fegyverzetet szerelték. Úgy tudjuk, hogy 15 darabot szállítottak le, további öt lövegtoronnyal együtt. Hagyományos lőszer alkalmazásával lőtávolsága 24,7 km, rakéta póthajtásossal 30 km.
  • A Vehículo de Combate Transporte de Mortero vagy VCTM egy 120 mm-es önjáró aknavető, mintegy 9,5 km-es lőtávolsággal. Darabszáma nem ismert, 50 körülire tehető.
  • A Vehículo de Combate Puesto de Mando 25t azaz VCPM a parancsnoki változat. Nem sokat tudni róla. Feladatköréből adódóan számos adóvevő-készülékkel kell rendelkeznie, valamint generátorral(generátorokkal) az áramellátás céljából.
  • Az izraeliekkel folytatott együttműködés eredményeképp jött létre a Vehículo de Combate Lanzacohetes, azaz VCLC. Ezt a jármű kétféle sorozatvető rendszerrel is szerelhető. A VCLC-CAL két darab LAR-160 típusú rakétavető modullal rendelkezik, ez összesen 36 db 160 mm-es rakétát jelent. A VCLC-CAM (egy darab készült belőle)négyrakétás modulokkal operál, a rakéták MAR-350 típusúak, 350 mm-esek, hatótávolságuk 90 km felett van. A VCLC járműveket magas üzemeltetési költségeik miatt nem használják.

Ezeken felül készültek még műszaki mentő, sebesültszállító, hídvető, légvédelmi gépágyús és rakétás prototípusok is, de ezen projektek anyagi okok miatt nem kerültek befejezésre.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A típus éppen lekéste a Falkland-szigetekért folytatott harcokat így éles bevetésben sosem vett részt. A gyalogsági harcjárművet viszont használták a 90-es évek horvátországi békefenntartó műveleteiben.

Az argentin haderő szűkös anyagi lehetőségei miatt le kellett mondjon más, modernebb típusok megvételéről. A TAM-ot izraeli és orosz szakemberek megpróbálták ERA-blokkokkal felszerelni, azonban a vékony páncélzat miatt nem jártak sikerrel. Egy ERA-blokk aktiválódása esetén ugyanis a harckocsiban is kár keletkezik (befele (is) robban). Hogy a bejelentett fejlesztések közül a TAM–2C, a TAM IP vagy esetleg a kettő kombinációja TAM–2CIP néven lesz-e majd a befutó, az a jövő zenéje.

____________________________________________________________________________________________

Források:

1 Ezek modernizált formában még mindig szolgálnak az argentinoknál.

2 Estado Mayor General del Ejército: lényegében az argentin haderő felső vezetése.

3 Én arra gyanakszom, hogy a hatótávolság, valamint az erősen túlnyúló lövegcső lehetett a fő ok. Valamint a Leopard 1 lényegesen „túlsúlyosnak” bizonyulhatott az argentinok számára.

4 Tanque Argentino Mediano Sociedad del Estado.

5 LLLTV: Low Level Light Television.

Kategóriák:Hírek