Az 1.101-es frissítésben egy vadonatúj fegyverzettípus debütált a játékba – a félaktív radarirányítású (SARH, Semi-Active Radar Homing) légiharc rakéták.

Mik ezek?

A SARH rakéták a repülő radarjelét követve közelítik meg célpontjukat. Ez rengeteg előnnyel és hátránnyal jár.

Az hőkövető rakétákkal ellentétben nincs szüksége a hajtómű melegére a befogáshoz, azaz akár frontálisan is ki lehet lőni az ellenségre. Nagyobb távolságról nehéz a befogás a hőkövető rakétákkal, de a radar sokkal nagyobb hatótávja miatt a radarirányított rakéták hatótávja is megnőtt. Olyannyira, hogy akár látótávolságon túli (BVR, Beyond Visual Range) célokat is le lehet velük küzdeni. A hőkövető rakétákkal ellentétben nem tudja megzavarni sem egy felhőréteg, sem a Nap infravörös sugárzása.

Természetesen vannak gyengeségei is. Eltérően a hőkövető rakétáktól, indítás után nem lehet élesen manőverezni, a gép radarját végig a cél irányába kell tartani. Emellett alacsonyabb magasságon a földfelszínről visszaverődő radarjelek megzavarhatják a rakétát, amitől célt téveszthet. Ha az ellenséges gép rendelkezik radarbesugárzás-jelző rendszerrel (RWR), könnyebben észreveheti, hogy veszélyben van.

Hogyan használhatóak ezek a rakéták?

A SARH rakéták hatótávja sok változótól függ, de leginkább a maximális és minimális indítási távolság különbségeként lehet leírni. Ezek egyediek minden egyes rakétánál.

A minimális indítási távolságot olyanok befolyásolják, mint:

• Indítás után mennyi idő kell a rakétának, hogy elkezdje követni a célt. Ez például az R-3R esetében fél másodpercet jelent, az AIM-7-nél viszont nagyjából két másodperc szükséges.
• Az indítás utáni élesítéshez szükséges idő.
• A rakéta manőverezési képességei.

A maximális indítási távolságot olyanok befolyásolják, mint:

• A rakéta aerodinamikája, tolóereje és az üzemanyag mennyisége.
• Az indítógép magassága – minél magasabban van, annál nagyobb lesz a hatótáv.
• A célgép magassága.
• A két gép haladásának iránya és sebességkülönbsége.

Ezeket a rendszer automatikusan kiszámolja, és kijelzi a radaron. Emellett a célgép sebességét és irányát is mutatni fogja.

Ugyanakkor ne várjuk, hogy a rakéta csináljon mindent helyettünk. Ha a célgép hirtelen irányt változtat, a rakéta nem biztos, hogy találni fog. Egy másik fontos hibaforrás a földről visszaverődő radarvisszhang. Ha a célgép a horizont “alatt” helyezkedik el, a radarjelek a földfelszínről is vissza fognak verődni, így megzavarva a radart. Ezt kikerülendő célszerű “alulról” tüzelni az ellenségre.

Hogyan fogja be a célt a rakéta?

A hőkövető rakétákkal ellentétben a radarirányított rakétát nem lehet lerázni pusztán hamis célpontok nyújtásával (pl: infracsapdák, Nap). A keresőfej ugyanannyira hatékony akár impulzus-szerű akár folyamatos hullámokat alkalmaz a rendszer.

Az impulzus-szerű hullámokat alkalmazó rakéták (pl: R-3R, Matra R530) a távolság alapján találják meg célpontjukat. Ezáltal a rakéta könnyedén figyelmen kívül tudja hagyni a céllal azonos irányból, de eltérő távolságból érkező jeleket. Emiatt már kilövés előtt be lehet fogni a célt, valamint az ilyen típusú rakéták figyelmen kívül hagyhatják a földről visszaverődő radarjeleket, amennyiben a célgép közelebb van, mint a földfelszín. Minden más esetben célszerű velünk egy szintén vagy magasabban lévő gépet célozni.

Az AIM-7 a célját nem a távolsága, hanem a sebessége alapján fogja be, melyet a radarjel Doppler-effektusának kihasználásával kap meg. A keresőfej figyelmen kívül hagy minden a céllal azonos irányból érkező, de eltérő sebességű jelet. A hátrányai ennek a megoldásnak, hogy nem képes a célt befogni indítás előtt, nehezen tud befogni a radarra merőlegesen haladó célt, és a maximális befogási távolság nagy mértékben csökken menekülő célpont esetén. Ahhoz, hogy a rakéta be tudjon fogni egy célpontot, annak előbb 1-2 kilométert kell haladnia az indítógéptől, azaz közelharcban használhatatlan. Az ilyen rakéták leginkább közeledő, valamint közepes és nagy magasságon menekülő célok ellen hatékonyak.

Forrás: War Thunder