Üdv kedves olvasó! Egy történelmi rovat elindításában mesterkedem, melynek a neve “Tengeri óriások”. Ebben a sorozatban a valaha látott legerősebb és legnagyobb hajókat fogom bemutatni melyeket vízre bocsátottak. Ebben a szériában lesznek sokak által ismert és kevésbé ismert hajók is. Első sorban csatahajókat, nagyobb méretű cirkálókat és repülőgép […]
Az Egyesült Államok válasza a 60′-as évekbeli repülési fejlesztésversenyre elfogóvadász szerepkörben.
Németország első nehézcirkálója, a leghosszabb életűt (Prinz Eugen) atombomba vitte a sírba.
A Supermarine a háború után összeöntött minden jónak gondolt ötletet, és megalkotta a Swift nevű sugármeghajtású vadászgépet, mint kiderült a gép megvalósítása túl ambiciózus volt a saját kárára.
A Reggiane megoldása a világháború legjobb vadásza címére, versenyben az olasz C.205 és G.55, illetve a német Bf 109 G és a brit Spitfire repülőgépekkel.
A P-59 Egyesült Államok első sugárhajtású repülőgépe, amit azért építettek, mert nem akartak lemaradni a tengelyhatalmaktól, és a britektől. Építésének célja, ugyan az volt, mint az említett nemzeteknek, hogy kipróbálják mire lehetne lecserélni, az addigi robbanómotor + légcsavar megoldást.
A japánok az első világháború után teljes flottájuk felújításába kezdtek. A Furutaka is az ekkor megkezdett új hajók közé tartozott, amit ereje miatt nehéz cirkálónak soroltak be a nyugatiak, annak ellenére, hogy könnyebb volt, mint az ellenfél oldalán található könnyűcirkálók.
A Fubuki fejlesztése, a megkötések miatt 1922-ben indult, ennek ellenére, még a második világháborúban is leiskolázta ellenfeleit.
A Kuma egy első világháborús japán könnyű cirkáló, amely könnyedén tudta tartani a lépést a rombolókkal, és kialakításának köszönhetően hosszabb időt is a tengeren tudott tölteni dokkolás szükségessége nélkül.
A gyönyörűséges Me 264, amely az első tömeggyártásra szánt nagy hatótávú hadászati bombázója volt Németországnak a második világháború alatt, habár végül a vetélytársai (Junkers és Heinkel) bizonyos aspektusokban felül tudtak kerekedni rajta, tiszteletet parancsoló ereje, és teherbírása miatt csak a háború pusztítása akadályozta meg csúcsra törését.
A Yūgumo volt Japán egyik legsokoldalúbb kistestű rombolója a második világháború alatt.
Terítéken az 1.89-es frissítésben bekerülő olasz szárnyascsónak lesz, amelyet a partiőrség számára az olasz tengerpartok védelmére építettek, de a Japán Haditengerészet is vásárolt belőle, kimagasló tulajdonságainak köszönhetően.
Az HMS Tiger építését már a világháború közepén megkezdték, de hibái, és azok kijavításának idejére bizonyos elemeinek elavulttá válása, miatt folyamatosan valamit dolgoztak rajta végül 1956-ban került tengerre, szolgálatba pedig 1959-ben állították.
Németország a háború második felében hatalmas (civil és katonai) áldozatokat szenvedett a szövetséges bombázások miatt. Ezt egy korszakalkotó kétmotoros nehézvadász kialakításával akarták elhárítani, azonban az idő, és a nagyvárosok lakosságának egyre nagyobb felháborodása sürgette őket, minél hamarabb megoldást kellett találniuk.
A két háború közötti Leipzig osztályú könnyű cirkáló az utolsó könnyű cirkáló volt, amit még a Weimari köztársaság idején építettek.