Háttér

A Marder-család 2. rész

Kedves játékostársak! Pár nappal ezelőtt írtam a Marder I-ről. Most a sorozat második tagjáról kaphattok betekintést.

Szovjet lövegek német alvázon

1938-ban igény merült fel egy új könnyű, lovassági harckocsitípusra, mellyel négy új könnyű hadosztályt kívántak felfegyverezni. Az új típust a Pz II-t alapul véve kellett létrehozni. A MAN vállalat teljesen áttervezte a jármű páncéltestét, egyedül a torony és a fegyverzet egyezett meg a korábbi Pz II C típussal. A harckocsi frontpáncélja immár egyetlen homogén elemből állt, 30 mm-es falvastagsággal. A motor a Maybach HL 62 TR, egy 6 hengeres, 140 lóerős benzinmotor volt. A korábbi független-felfüggesztésű, oldalanként öt kis görgős futóművet négy nagy görgős, torziós rudazású váltotta fel, visszafutó görgők nélkül. A meghajtó és feszítőgörgők helyzete nem változott. Az új, hét előremeneti fokozatú sebváltóval kombinálva lehetővé vált, hogy a Pz II D névre keresztelt harckocsi nagyobb tömege ellenére is elérje az 55 km/h-s sebességet műúton. Azonban a FAMO által tervezett futómű rossz teljesítményt nyújtott terepen. Megváltoztatták a futó-meghajtó-és láncfeszítő görgőket a lánctalpakkal együtt, de az új Pz II E semmivel nem nyújtott többet, mint testvére, így összesen 43 darab után leállították a gyártásukat.

panzer-ii-frontal-in-arromanche-by-phil-wood

A saumur-i múzeum Pz II C harckocsija. Érdemes megfigyelni a frontlemez osztottságát és a kiegészítő páncélzatot rögzítő szegecseket.

pz2d_3

Pz II D(aviarmor.net).Mint a képen is látható, ez a típus jelentősen eltér a korábbi Pz II-ktől.

Azonban 1939 januárjában a Fegyverügyi Hivatal megrendelést adott a MAN és a Daimler-Benz részére egy lángszórós harckocsira. A Pz II D-t vették alapul, de lecserélték a tornyot-a gépágyús torony helyére egy kisméretű géppuskás torony került és a jármű elejére két mini-toronyba (Spitzkopfe) egy-egy lángszórót szereltek, mintegy 25 m-es hatótávval. A típus a Pz II Flamm Ausf A und B nevet kapta, de Flamingo néven is ismert. A lángszórós harckocsi számára kevésbé volt lényeges a terepen való haladási sebesség, így a Hivatal az elkészült Pz II D-k és E-k átalakítását rendelte el, új Flamingok gyártásával egyetemben. Első körben 90 darab készült, majd 1941-ben újabb 150-re adtak rendelést-de csak 65 készült el.

flammpanzer_ii_flamingo_of_the_panzer_regiment_100

Flammpanzer II Flamingo(worldwarphotos.info). Jól láthatóak a lángszórós minitornyok.

A korábbiakhoz hasonlóan a Szovjetunió megtámadása során is jelentős mennyiségű hadianyag jutott a németek kezére, akik természetesen kisebb-nagyobb módosításokkal rendszeresítették a kezük ügyébe került eszközöket. Az előző írásomban már említettem a német páncéltörő tüzérség hátrányos helyzetét-a meglevő eszközök túl gyengék, az alkalomadtán rendelkezésre álló, erősebb fegyverzet pedig túl nehézkesen mozgatható. Kissé ironikus módon a kevés löveg egyike, ami képes volt az új szovjet harckocsikat leküzdeni, a 76,2 mm-es F–22 hadosztályágyú volt, amit a Vörös Hadsereg számára rendszeresítettek még 1936-ban és ugyanazokat a lőszereket tüzelte, mint a T–34-76 és a KV–1 lövegei. Még ironikusabb módon ezt a fegyvert még a Rheinmetall-Borsig tervezte a szovjet haderő számára.

76mm_m1936_f22_gun_hameenlinna_1

Szovjet F-22 hadosztályágyú(wikipedia.org)

Az F–22-t alapvetően többfunkciós tábori lövegnek szánták, az oldalirányzási szöge miatt páncéltörő feladatokra, a cső emelhetősége miatt tarackfeladatokra és részben légvédelmi feladatokra is alkalmas volt, ráadásul eredetileg egy erősebb lőszerhez tervezték, mint amivel a szovjet haderő alkalmazta. Azonban a magas lövegpajzs, a nagy vontatási tömeg és a szovjet kaliber kizárta, hogy a német haderő az FK 296(r)-t hosszú távon alkalmazza, mint páncéltörő eszközt. A PaK 40-ekre nem lehetett azonnal, nagy mennyiségben számítani 1942 elején, ezért olyan döntés született, hogy a nehéz páncéltörők hiányát a szovjet lövegek átalakításával kell enyhíteni. Az előírt módosításokat a Rheinmetall-Borsig végezte-újra fúrták a csöveket, teljesen új zárszerkezetet és magassági irányzógépet, valamint csőszájféket szereltek fel, stb- és a löveg a PaK 36(r) nevet kapta. Szovjet elődjénél lényegesen alacsonyabb és könnyebb lett, a PaK 40-éhez hasonló lőszerek1 alkalmazása pedig jótékonyan hatott a páncéltörési képességre 500 méteren merőleges becsapódás esetén átüthette a 118 mm-es páncéllemezt a PzGr 39-es lövedékkel. Azonban a PaK 40-hez hasonlóan ez sem bizonyult könnyűsúlyúnak és hamar megkezdődtek a munkálatok az önjáró változaton.

68_big

Német PaK 36(r)(wikimapia.org)

1941. december 20-án a berlini Alkett megbízást kapott, hogy házasítsa össze a PaK 36(r) páncéltörő lövegek2 egy részét és a javításra visszahívott lángszórós Flamingokat, a még meglévő Pz II D/E-kkel együtt. A futómű és a felfüggesztés nem változott, de az átalakítás során a tornyokat és a fegyverzetet eltávolították, a páncéltesten pedig radikális módosításokat hajtottak végre. A korábbi teknőre enyhén döntött falakból álló3, felülről és hátulról nyitott páncélozott dobozt hegesztettek, az oldalfalak a sárvédő szélénél kezdődtek. A hátfalat eleinte dróthálóból alakították ki, de ezt később páncéllemezekre cserélték. A csőtámasz a felépítmény elejére került, a T alakú lövegtalpat pedig a kocsitest tetejére rögzítették amire a főfegyvert szerelték az egyrétegű, döntött frontlemezű lövegpajzzsal. Utóbbi a vontatott löveggel ellentétben oldalról is nyújtott némi védelmet a kezelőknek, amire szükség is volt, mert a jármű meglehetősen magasra (2,6 m) sikeredett. A löveg irányzása kézzel történt, az irányzék ugyanaz volt, mint a PaK 40-en. Meghagyták viszont a rádiós és a vezető búvónyílásait. Az időjárás viszontagságai ellen a felépítmény oldalfalához szerelhető keretre ponyvát lehetett húzni.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A megrendelést az Alkett és a Wegmann teljesítette 1942 áprilisa és 1943 júniusa között, mintegy 200 példány készült. Az új típus a Panzer Selbstfahrlafette 1 für 7,62 cm PaK 36(r) auf Fahrgestell Pz II Ausf D1 und D2 nevet kapta, ennek jelentése: 1-es páncélozott önjáró lövegtalp a 7,62 cm-es 36-os típusú (orosz) páncéltörő ágyúhoz a Pz II D1 és D2 alvázon4. Ez lett az Sd. Kfz. 132 vagy másképpen a Marder II első változata. Azonban a páncélvadászok nem mindegyike kapta meg a PaK 36(r) löveget.Egyes példányokra az eredeti, szovjet löveg került, míg másokra az FK 36(r) jelzésű tábori löveg, ezeket a csőszájfék hiánya miatt lehet megkülönböztetni.

marder2s05-cad3bfe5fab25a39ac08f9e5d8d1b6a3

Jól látható,hogy mennyire magas a jármű.

A páncélos négyfős személyzetét a vezető, a rádiós (vezetőtér), a töltő és az irányzó (tüzelőállás) alkotta, utóbbi volt a parancsnok is5. A járművet nem az első vonalbeli szolgálatra szánták, feladata az ellenséges páncéljárművek nagy lőtávolságról való megsemmisítése volt, így a vékony (felépítménynél 14,5 mm) páncélzat megvédte a kezelőket az ellenséges gyalogság tüzétől és a parancsnok esetleges túlterheltsége sem jelentett akkora veszélyt, mint egy harckocsi esetében. A lőszerkészlet viszonylag alacsony, 30 darab volt, ezen felül a személyzet rendelkezésére állt egy MG 34 vagy 42 típusú géppuska, de a páncélvadászon nem volt kialakított tüzelési pozíció számára. További önvédelmet csak a legénység kézifegyverei jelentettek.

marder2_132_1

Sd.kfz. 132 javítás alatt.(aviarmor.net)

A típust a Wehrmacht és Waffen SS-hadosztályok páncélvadász-osztályai használták, szolgált az Afrika Korps egységeinél, Olaszországban, de túlnyomó részük a keleti frontra került. Tűzereje miatt használhatónak bizonyult, de csak ideiglenes megoldás volt-1944 végére megsemmisültek vagy az újabb típusok megjelenésével kivonták őket, így sajnos napjainkban csak egy löveg és a hozzá tartozó lövegpajzs őrzi a típus emlékét.

marder-ii-132-gun-shield

Az egyetlen megmaradt Sd.kfz.132 lövege és lövegpajzsa(flickr.com)

Típusnév:

Sd. kfz. 132; Marder II

Hosszúság:

5,65 m

Szélesség:

2,3 m

Magasság:

2,6 m

Tömeg:

11,5 t

Személyzet:

4 fő

Fegyverzet; lőszerkészlet:

7,62 cm PaK 36(r) 30 db; 1 db MG 34 vagy 42 típusú, 7,92 mm-es géppuska-800 db

Irányzás korlátai(vízszintes; függőleges):

25 fok jobbra és balra is, -5-től +16 fokig

Test elöl:

30 mm, 81 fok

Test oldalt:

14,5 mm, 90 fok

Test hátul:

14,5 mm, 90 fok

Felépítmény elöl:

30 mm, 81 fok

Lövegpajzs:

14,5 mm, 60 fok

Felépítmény oldalt:

14,5 mm, 70 fok

Felépítmény hátul:

14,5 mm, 81 fok; lenyitható

Motor típusa, teljesítménye:

6 hengeres Maybach HL 62TRM, 160 LE

Üzemanyag kapacitás:

205 liter

Országúti sebesség, hatótávolság:

55 km/h, 200 km

A Marder II-nek azonban készült egy másik, jobban ismert változata, erről lesz szó a következő részben. Addig is, mindenkinek jó vadászatot!

____________________________________________________________________________________________

Források:
Dr. R. Hart és Dr. S. Hart – A második világháború német páncélosai
P. Chamberlain és H. Doyle – Enyclopedia of German Tanks of World War Two
Z. Borawski és J. Ledwoch-“Marder” II Tank Power Vol.I 209.

1A hüvelyek hosszúsága megegyezett, de a lövedékek hossza, átmérője és tömege nem, emiatt a PaK 40 lőszerei nem voltak csereszabatosak a PaK 36(r)-ével.

2Ugyanezt a löveget a Sd. Kfz. 6-tal párosítva hozták létre a „Diana”-kat az Alkettnél.

3Egyes példányokon a felépítmény frontlemeze lekerekített „fél-csonkagúlaszerűvolt.

4Többször is megváltoztatták a típusnevet, pl a LaS 762 is ezt a járművet jelöli.

5Karrierjének végén a típust már csak két fő kezelte.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s