Háttér

A Marder-család 1.rész

Kedves Játékostársak!

Ez a kis sorozat a német Marder páncélvadászokról fog szólni, természetesen több részre bontva. Az első részben a Marder I-ről lesz szó.

Első rész: PaK 40-ek francia alvázon

A Franciaországért vívott harcok végeztével a német haderő nagyszámú teherautóra, harckocsira és egyéb haditechnikai eszközre tett szert. Ezen járműveket-különösen a növekvő számú Wehrmacht-és Waffen-SS-egységek igényei miatt-fel kellett használniuk. A zsákmányolt típusok egyike volt a Tracteur de ravitaillement pour chars 1937 L páncélozott lánctalpas vontató és szállítójármű. A kisméretű vontató megbízhatónak bizonyult, viszonylag erős felfüggesztése és futóműve miatt pedig kitűnt a többi hasonló jármű közül és kivívta a németek elismerését, akik Lorraine Schleppernek, azaz Lorraine vontatónak nevezték.

new121

1. ábra. Egy szépen felújított,talán álcafestésre váró Lorraine.

A Barbarossa-hadművelet során több megerősítést nyert a tapasztalat, hogy a gyalogság számára rendszeresített 37 és (zsákmányolt) 47 mm-es páncéltörő lövegek felett eljárt az idő. Az új szovjet KV harckocsikat még az új 50 mm-es lövegek sem tudták leküzdeni. A szükség esetén használt 88 mm-es légvédelmi ágyúk és a 10 cm-es tábori lövegek a páncéltörőkhöz képest nagy és nehéz eszközök voltak, mozgatásukhoz külön vontatójárművekre volt szükség. Olyan fegyvert kellett tervezni, ami lényegesen erősebb az 50 mm-es PaK 38-nál, de jóval könnyebb a 88-asnál, hogy ha kell, a tüzérek kézzel is tudják mozgatni.

6w44w6c

2. ábra. Elölről hátrafelé: PaK 35/36, PaK 38, PaK 40, PaK 43.(imgur)

Az új ágyúra még 1939-ben írtak ki pályázatot, a szovjet harckocsikra vonatkozó, csekély mennyiségű információ alapján-pedig még az 5 cm-es ágyú is csak a tesztfázisban volt. A két versengő cég közül ismételten a Rheinmetall nyerte el a tervezés jogát. A mérnökök tulajdonképpen csak megnagyobbították a PaK 38-t: megnövelték az űrméretet 75 mm-re, de lecsökkentették a kaliberhosszt 60-ról 46-ra. A típus a PaK 40 nevet kapta.

Az 1941 legvégén rendszeresített löveg a korszak jellegzetes páncéltörő fegyverévé vált és a fegyverletételig végigkísérte a német haderő harcait. Elődjéhez hasonlóan a lövegtalp felfüggesztése torziós rugózású, szétnyitható talpszáras, félautomata zárszerkezete vízszintesen mozgó ékzár és kétkamrás csőszájfékkel szerelték fel. Ugyanúgy alacsony, kettős lövegpajzssal rendelkezett, de a gyártás egyszerűsítése érdekében a korábbi típus lekerekített lövegpajzsát szögletes váltotta fel. A PzGr 39 típusú lövedék 6,8 kg-os tömeg mellett 790 m/s kezdősebességgel rendelkezett, amivel optimális esetben, merőleges becsapódás esetén 500 m-en 132 mm-es páncélt üthetett át. Ezzel a teljesítménnyel már képesek voltak leküzdeni az akkori legvastagabb páncélzatú harckocsikat is.

Azonban adódott egy probléma. A PaK 38-nál könnyűfém ötvözőanyagokat használtak, viszont ezeket 1941-re a Luftwaffe számára különítették el. Az elődtípus tűzkész állapotban 1000 kg-ot nyomott, a PaK 40 közel másfélszer ennyit, 1425 kg-ot. Emiatt-főleg a csapatok tapasztalatai és igényei hatására-egyértelművé vált, hogy szükséges lesz önjáró változat kifejlesztése is. Itt lépett a képbe Alfred Becker őrnagy.

becker_at_work

3. ábra. Alfred Becker őrnagy egyik műhelyében.(Bundesarchiv)

A Franciaország elestekor még századosként szolgáló tiszt meglehetősen energikus és találékony volt. Az előrenyomulás közben egységét, a 227. gyalogoshadosztály fogatolt tüzérségét zsákmányolt holland járművekkel gépesítetté tette. Franciaországi szolgálata alatt zsákmányolt lövegekből és alvázakból rögtönzött önjáró lövegeket épített, ezek adták a magvát a német haderő első önjáró tüzérségi egységének. Később a keleti frontra vezényelték, de végül felfigyeltek a tevékenységére és rendelkezési állományba helyezték az Alkett Műveknél. A vállalat visszaküldte Franciaországba, a Fegyverügyi Hivatal pedig egy párizsi műhely munkacsoportjának élére nevezte ki. Feladata az volt, hogy felügyelje a francia járművek átalakítását és olyan mennyiséget hozzanak létre, ami két páncéloshadosztály felszereléséhez elegendő. Becker őrnagy a francia raktárakból komplett járműveket, alvázakat és alkatrészeket gyűjtött. 1942–43 során a berlini Alkett Művek, a krefeldi Alfred Becker Művek és a párizsi műhelyek több száz járművet alakítottak át.

Riva-Bella, Waffenvorführung Panzerwerfer

4. ábra. Becker megszemléli csapata egyik munkáját,a Vielfachwerfert(Bundesarchiv).

Becker áthelyezése nagyjából akkor történt, amikor a Fegyverügyi Hivatal utasítást adott ki a Lorraine vontatók átalakítására és felfegyverzésére. A kijelölt 170 járműből 60 darabot az új PaK 40-essel kellett ellátni. Miután megerősítést nyert, hogy a bielitzi katonai gépjárműtelepen még 78 vontatón végeznek javítási munkálatokat, így további példányokat szereltek össze és a teljes darabszám végül elérte a 170-et.1

marder-i-saumur

5. ábra. Marder I a saumur-i páncélos múzeumban(Wikipedia)

Az új típus a (magyar nyelv számára meglehetősen nyelvtörő) 7,5 cm Panzerabwehrkanone 40/1 auf Geschützwagen Lorraine Schlepper (f) nevet kapta, aminek jelentése: 7,5 cm-es, 40/1-es típusú páncéltörő ágyú (francia) Lorraine löveghordozón. A Sd.kfz. 135-t azonban Marder I-ként ismerik a legtöbben.

A vontató félelliptikus laprugós felfüggesztésű, oldalanként hat gumibevonatú futógörgővel rendelkezett, amiket párosával kapcsoltak össze a laprugókkal.2 A láncmeghajtó kerék elöl, a láncfeszítő hátul helyezkedett el, köztük pedig négy láncvezető görgő volt. Meghajtásáról egy De La Haye 103 TT típusú, 6 hengeres benzinmotor gondoskodott, ami 70 lóerejével 38 km/h-s országúti csúcssebességet és 150 km-es hatótávolságot biztosított. Az átalakítás során a jármű alvázát és felfüggesztését változatlanul hagyták, majd a páncéltest hátsó részének átalakításával a korábbi raktérre építették rá a kismértékben döntött lemezekből álló felépítményt. A páncélvadász belső terének felosztása eltért a harckocsikétól, mert a kissé szűkös vezetőtér után a motortér következett és csak ezután jött a felülről és hátulról nyitott küzdőtér a löveggel. A fegyver csöve túlnyúlt a jármű orrán, ezért a vezetőtér fölé csőtámaszt helyeztek. A PaK 40-t a lövegtalpa nélkül, behajtható lövegpajzssal szerelték fel, de nagy tömege miatt csak vékony páncélzattal lehetett ellátni a járművet, ami csak a kézifegyverek ellen nyújtott védelmet. A nagyméretű löveg miatt a küzdőtér oldalai túlnyúltak az alvázon, így a Marder I lényegesen szélesebb lett, mint a Lorraine vontató. A lövegpajzs beszűkítette a PaK 40 vízszintes irányzási lehetőségeit.

marder-i-scale-drawing

6. ábra. Nézeti rajz(George Bradford)

A csapatok részéről az önjáró PaK 40-ekre olyan igény volt, hogy a zsákmányolt Hotchkiss H39 könnyű harckocsikból 24, az FCM 36 könnyű harckocsikból 10 darabot alakítottak át a Marder I-hez hasonló felépítménnyel, ezeket néha szintén Marder I-nek nevezik. Ezek nehezebbek és magasabbak az eredeti Mardernél és a futóművükön felül fontos különbség, hogy nem behajtható a lövegpajzsuk és nincs csőtámaszuk.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Típusnév: Sd.kfz. 135, Marder I
Hosszúság: 5,38 m; a teknő 4,35 m
Szélesség: 1, 88 m
Magasság: 2 m
Tömeg: 8,2 t
Személyzet: 4-5 fő
Fegyverzet; lőszerkészlet: 7,5 cm PaK 40/1 L/46;40 db
Irányzás korlátai(vízszintes; függőleges): 24-24 fok;-5–től +22 fokig
Páncélzat:
Test elöl: 12 mm,78 fok
Test oldalt: 9 mm, 75-90 fok
Test hátul: 9 mm, 80 fok
Felépítmény elöl: 10 mm, 80 fok
Felépítmény oldalt: 9 mm,75 fok
Felépítmény hátul: 9 mm, 74fok, hátul nyitott
Motor típusa, teljesítménye: 6 hengeres De La Haye 103 TT, 70 lóerő
Üzemanyag kapacitás: 111 liter
Országúti sebesség, hatótávolság: 38 km/h, 150 km

A 170 Marder I kisebb része még 1942-ben a keleti fronton harcoló gyalogság páncélvadász különítményeihez került, a csapatok pedig hasznát vették a kis tömege és mérete ellenére is viszonylag nagy tűzerejű eszköznek. Túlnyomóan azonban nyugaton tartották őket-1944 elején 131 példánnyal rendelkeztek belőle Franciaországban. Az újjáalakuló 21. páncéloshadosztály 200. rohamlöveg-zászlóaljának parancsnoki tisztségét Alfred Becker őrnagy kapta, parancsnoksága alá öt ütegben 45 darab Marder I tartozott, így az ő egysége volt a legjobban felszerelve a típussal. A Caen környékén folytatott harcokban olyan eredményesnek bizonyult a zászlóalj, hogy meghozta Becker számára a Lovagkeresztet.

panzerjager_marder_i_france

7. ábra. Valószínűleg beállított kép,de jól mutatja,mennyire alacsony is a jármű(worldwarphotos.info).

15

8. ábra. Két tommy egy felrobbantott Mardert vizsgálgat(worldwar2-bodong.blogspot.hu)

A németeknek nem csak francia eredetű vontatók és harckocsik álltak rendelkezésre. Az elavult és nagy számban rendelkezésre álló Pz II harckocsik átalakítását is megkezdték, erről lesz szó a következő részben.

Források:

  • Dr.R.Hart és Dr.S. Hart – A második világháború német páncélosai
  • P.Chamberlain és H. Doyle – Enyclopedia of German Tanks of World War Two

1A franciák 490 darabot gyártottak a 37L változataiból és a németek legalább 300 ilyen vontatót zsákmányoltak, vagyis a 248 darabnál többet alakítottak át önjáró lövegekké, köztük Marder I-ekké.

2A vontatónak létezett egy rövidebb, 4 futógörgős változata is.

Reklámok

Kategóriák:Háttér, Történelem

Tagged as: ,

2 replies »

  1. Nem rossz kis cikk, gratulálok.
    (Annyit hozzátennék, hogy a Barbarossa elindulásakor a már több, mint egy éve sorozatgyártás alatt álló, 5 cm-es Pak 38 fél kilométeren bellülröl képes volt a KV nehézharcskocsik megsemmisítésére.)

    Kedvelik 1 személy

    • Köszönöm az elismerő szavakat 🙂 Két problémája volt a németeknek.
      1.Az új 5 cm-es, volfrámmagvas PzGr 40 lőszert csak 1941 májusában kezdték el gyártani korlátozott számban.Ez ugyan átüthette (optimális esetben) a korábbi,”felpáncélozatlan” KV-kat, de olyan kis számban állt rendelkezésre a Barbarossa kezdetekor, hogy az ezredparancsnokok engedélye kellett a használatukhoz. Ráadásul a volfrám stratégiai nyersanyag, ami szükséges a gépgyártáshoz(ami meg a fegyvergyártáshoz is kell),egyszerűen nem is engedhették meg maguknak,hogy ellövöldözzék.Olyan tempóban fogyott a volfrámkészlet, hogy Hitler által jóváhagyott döntés született róla,hogy a már felhalmozott lőszerkészlet egy részét is szét kell szerelni.Ezért is fordultak a nagyobb lövegek fejlesztése felé.
      2.A másik problémát maga a KV-1 “evolúciója” jelentette.A hírszerzés kétségbevonható jelentéseire alapozva a szovjetek számos KV-t “felpáncéloztak”, illetve az új modellek már eleve vastagabb páncélzatot kaptak.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s