A War Thunder 1.85 “Supersonic” frissítésében számos újdonság mellett a légiharc rakéták is megérkeznek, az alábbiak szerint: az amerikai 
AIM-9B Sidewinder, a szovjet P-3C, az angol Firestreak. Ezek a rakéták a VI. rangú repülőgépekre kerülnek, a harci helikopterek egy picit modernebb rakétákat kapnak, mint például a rettegett Igla!

A jelenlegi légiharc rakéták (levegő-levegő) amelyek az 1.85 frissítésben érkeznek infravörös irányító és követő rendszerrel vannak felszerelve és a gépen is ezek indítására szolgáló kijelző berendezés kerül elhelyezésre. A rakéták célja a cél legrövidebb pályán történő elfogása, mivel ezeknek a kezdeti rakétáknak nagyon kicsi a hatótávolsága. A kezdeti infravörös érzékelő berendezések – amelyek a rakéta fejrészében, a robbanótöltet előtt kerültek beépítésre – még nem voltak túl érzékenyek. Például a II. világháborús repülőgépek egy részét nem is lenne képes érzékelni a kisebb hő kisugárzás miatt. A nagyobb kisugárzású gépek ellen – mint a sugárhajtású repülőgépek – is csak hátulról indíthatóak, de a találati valószínűség akkor sem túl nagy.
Az újabb rakéták indítása már körkörös, ami azt jelenti, hogy a repülőgépek teste által felszabadított hőt is befoghatják és még szemből is használhatók. A különböző típusú sugárzások a spektrumon belül észlelhetők, a rakéták a tervezési jellemzőik függvényében reagálhatnak bizonyos fokú napsugárzásra, infra (hő) csapdákra és aktív elektro-optikai ellenintézkedésekre.

Érdekesség: a levegő-levegő rakéták gyakran célozzák meg a napot, mert a célzott tartományon belül az a legintenzívebb hőforrás. Az infravörös vezérelésű rakéták ezen “gyengesége” a játékban is megjelenik.

A célzó-kijelző berendezésnek néhány rakéta típusnál szigorúan a középpontjában kell tartani a célt az indítás előtt, és a rakéta csak akkor indul, ha a pilóta ott tartja a célt. Más légi járműveknél az indikátor nyomon követi a célt, és a repülőgépnek egy adott szektoron belül kell csak tartania hozzá az indításhoz. Ez lehetővé teszi a rakéták kezdeti irányítását, ezáltal javítva a kiindulási feltételeket, amikor a célpontokra tüzeltek. Ezeket az feltételeket a játékban rekonstruálták, különböző célzási tartományok beállításával különböző rakétamodellek számára.

Az elektronika és a giroszkópok elindítása fontos, nem szabad feledni. Az irányított rakéta cél-kereső módban csak korlátozott ideig marad, majd kikapcsolja. Tehát mindig előre gondold meg mikor kezded el “felpörgetni” a rakéta indítási berendezéseit és csak akkor kapcsold be ha már támadási helyzetben vagy. Ha mégsem jön össze, kicsit várni kell és újra el kell indítani a folyamatot. Célzás tartomány közel ideális körülmények között (utánégetővel, egyenes vonalon távolodó cél esetén) a mintegy 4000 méter, és a megbízható befogás hatótávolsága kb. 2500 méter.

A levegő-levegő rakéták közelségi gyújtója biztosítékkal rendelkezik, amelynek eltávolítása a földön történik. Amikor a rakéta a meghatározott távolságra ér a célponthoz, a robbanófej aktiválódik és egy repeszfelhő teríti be a célpontot vagy a helyét ahol volt előtte. Egy olyan rakéta, amely nem éri el a célt, egy bizonyos idő elteltével önmegsemmisítést hajt végre.

Tehát tudjuk, hogyan lehet befogni és eltalálni egy célt, de hogyan kerülhetünk el egy támadást? Először is a kemény manőverezés a menekülés egyik lehetősége. A gyorsan mozgó célokat nehezebben követi, de később a rakétáknak jobb repülési jellemzőik vannak, sokkal nagyobb G terhelést (ember 9 G vs rakéta 20+G) képesek elviselni. Minden repülőgép és helikopter a játékban fog kapni riasztást, amikor a levegő-levegő rakéta közeledik – beleértve azokat a modelleket is, amelyek ténylegesen nem voltak telepítve rájuk. A rakétavédelem korai szakaszában az elkerülés függ a pilóta ügyességétől. Passzív védelmi tanfolyam, vagyis a rakéta elkerülő manőverezés oktatása kötelező volt a pilótáknak, akik a légiharc rakéták megjelenése után célirányos képzésben részesültek. A War Thunder pilótái is szeretnék megszerezni ezeket a képességeket. A korai rakéták korlátozott G-erő küszöbértékkel rendelkeztek, és az átlagos harci repülőgépek képesek voltak lerázni ha elég korán reagáltak. Ha kapsz egy rakéta figyelmeztetést, azonnal indítsd el a védekező manővereket, ne tökölj mert véged! A rakéta nem tud azonnal éles fordulatokat végrehajtani! Nem lesz egyszerű persze lezárni őket.

Az 1.85-as “Supersonic” frissítésben bizonyos helikopterek infracsapda kivető berendezésekkel vannak felszerelve, hamis hőforrást generálva. Ezek azok a “hőcsapdák”, amelyek elterelik a rakéta “figyelmét”, és elvezetik a rossz irányba. A helikopterek alkalmaznak még elektro-optikai interferenciát használó (infravörös zavaró) berendezést, valamint olyan szűrő berendezést amely a hajtóműből kivezetett gáz hőmérsékletét csökkenti (szűri). Ezek az ellenintézkedések növelhetik a cél befogási idejét az infravörös spektrumban. Végső megoldásként a motor leállítása is segíthet bizonyos rakéta modellek ellen és csökkentheti a találat esélyét.

Ezeket a zavaró berendezéseket a játékban a lehető legvalószínűbb módon valósították meg. Az infracsapdák olyan hőt hoznak létre, amely hasonlít a hajtómű hőmérsékletére, kicsit még intenzívebb is. Ha egy ilyen hamis célpont a rakéta irányított fejének látóterébe kerül, akkor a rakéta a két célpont közötti pont felé halad tovább (ezért kell manőverezni is). Az IRCM (infravörös zavaró berendezés) számos kaotikus IR (infravörös) jelet generál és megzavarja a rakéta érzékelő fejét.

A légiharc rakéták fontos mérföldkövei a haditechnikai fejlődésnek és a kezdeti nehézségek után meghatározták a légiharcok eredményességét!

Forrás: War Thunder