Az F.6 a Hawker Hunter egy továbbfejlesztett változata az ’50-es évek közepéről, mely mentes az elődei hiányosságaitól. A brit légierő rajongói megkaparinthatják ezt a gépet az egyedi rakétáival az 1.89 “Imperial Navy” frissítésben!

Röviden: A Hunter jet új variánsa, fejlesztett teljesítménnyel, kezelhetőséggel, és egy új típusú levegő-levegő rakétával!

Története

Az 1950-es évek elején a Rolls-Royce Avon 200 széria hajtóművek megjelenésével a Hawker elkezdte egy új Hunter variáns tervezését, mely később a Hunter F.6-ot eredményezte, az egyik legutolsó főleg elfogó feladatkörű variánst.

Az új Hunter az erősebb hajtómű mellett több kisebb változtatást is kapott, például egy újratervezett szárnykialakítást, mellyel stabilabb a repülés a hangsebesség közeli tartományban. Első prototípusa 1954 januárjában repült, a sorozatgyártás 1956-ban indult. Összességében 383 példány készült el ebből a típusból. A Brit Királyi Légierő az 1980-as évek közepéig használta.

Az 1970-es évek végén a Hunter F.6-ot használták tesztalanynak egy új típusú légiharc-rakétához, melyet a Hawker Siddeley fejlesztett a ’60-as évek végétől. Az SRAAM (Short Range Air-to-Air Missile, Kis hatótávolságú levegő-levegő rakéta) egy alternatív fegyverrendszer volt az amerikai Sidewinder és a brit Firestreak rakéták helyett.

Ahogy a nevéből is kitalálható, az SRAAM-et olyan közelharcra tervezték, ahol a már létező rakéták nehezen fognák be a célt, ezért ez a rakéta rendkívül mozgékony, de cserébe lecsökkent a hatótávja. Hiába volt ígéretes, nem állt szolgálatba, ehelyett továbbfejlesztették. Utóbbi verzió már hadrendbe is került, és a mai napig használatban van.

A War Thunderben az F.6 az előző variánshoz képest jobb teljesítménnyel és könnyebb kezelhetőséggel rendelkezik, ráadásul még egy rendkívül mozgékony kísérleti légiharc-rakétát is kapott.

Azonban mielőtt a levegő-levegő rakétákról beszélnénk, nézzük a repülőt előbb. A legnagyobb különbség az elődjével szemben, bár nem vehető észre egyből, az új Rolls-Royce Avon 203 turbojet erőforrás. Bár nincs utánégője, a nagyobb tolóerő miatt a végsebesség így is nőtt: 1149 km/h (Mach 0.95) tengerszinten.

Fun fact: Az SRAAM olyannyira mozgékony, hogy az egyik teszt során majdnem összeütközött az azt indító Hunter géppel.

Továbbá az F.6 új szárnykialakítást is kapott, “szemfog” típusú belépőéllel. Ennek eredményeképp javult a kezelhetőség és a végsebesség közelében a stabilitás. A 30mm-es ADEN gépágyúkat kompenzátorokkal látták el, így csökkent azok visszarúgása, ezáltal könnyebb célozni velük.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Az SRAAM rendszerről: 4 rakétát képes az F.6 hordozni, és ellentétben a Sidewinderrel és a Firestreakkel, a rakéta irányítását annak tolóerő-vektorálásával érték el, és nem kormánylapátokkal. Ez eredményezte a rendkívül nagy mozgékonyságot, ami segítségével sokkal könnyebb a cél befogása, és sokkal nehezebb “lerázni” a rakétát. Eme megoldás hátránya, hogy amint kifogy az üzemanyag, a rakéta irányíthatatlanná válik, ezért kicsi a hatótávja. A War Thunder pilótáinak jól fog jönni a rakéta a közelharcok során, mivel manőverezés közben is jó esélyekkel használható az SRAAM.

A további újdonságokért, melyek az 1.89 “Imperial Navy” frissítésben fognak érkezni, kövessétek a híreket!

Forrás: War Thunder