Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves játékosok!

Valós esemény

Júliusban újra lesz World War esemény, amely előreláthatólag a “Road to the West” nevet fogja viselni, most bemutatott csatája/hadszíntere War Thunder jelenlegi (toptier) járműparkjához kifejezetten illő, a valóságban megtörtént háborút elevenít fel, a Negyedik Arab-Izraeli háborút.

A Hatnapos háborúbeli veresége szörnyű szégyenben hagyta az arab világot. Egyiptom elvesztette a mintegy 61.000 négyzetkilométeres Sínai-félszigetet, Szíria pedig a Golán-fennsíkot. Ez mind a két országnak hatalmas érvágást és arcvesztést jelentett.

Az arab világ ebbe nem tudott beletörődni. Egyiptom elnöke Anwar Sadat folyamatosan Moszkvába járkált több és több, hadianyagot követelve, Egyiptom Szovjetunió érdekszférájából való kilépéssel fenyegetve Brezsnyev-et.

A ráhatás hasznos volt. Egyiptom arzenálja nagy mértékben bővült a T-55 és T-62 harckocsik mellett, új MiG-21 és SU-7 vadászokkal, 9M14 “Malyutka” rakétával felszerelt BMP-1-ekkel, illetve 2K12 “Kub” és egyéb önjáró irányított légvédelmi rakétákkal.
Míg másik oldalon izraeli Sherman, M48 és M60 Patton, és Centurion harckocsik (legtöbbjük egységesített 105 mm-es ágyúval), illetve A-4 Skyhawk, F-4 Phantom II, Dassault Mirage III, és Dassault Super Mystère repülők álltak rendelkezésre.

1973 szeptemberében az Egyesült Államok külügyminiszterévé nevezett Henry Kissinger megpróbálkozott Egyiptomot elhódítani a szovjetektől, azzal az ígérettel, hogy hajlandóak átvizsgálni a Sínai-félsziget hovatartozását, ezzel pedig tovább szította a tüzet, mivel az egyiptomiak ezt egyfajta zálognak vették, hogy egy esetleges támadás esetén az Egyesült Államok nem fog beavatkozni Izrael védelmében.

A támadás 1973. október 6-án történt, ezúttal a szokásos 48 órás előzetes figyelmeztetés nélkül, így Izrael nem tudott felkészülni. A támadás két irányból történt az egyiptomi és a szíriai határon, ezzel megpróbálva megosztani az izraeli haderőt. Az arab koalícióból, Egyiptom és Szíria mellett, Szaúd-Arábia, Jordánia, Irak, Líbia, Tunézia, Algéria, Szudán, Kuwait és Marokkó is részt vett a támadásban, de Kuba is küldött haderőt a segítésükre. A két szuperhatalom/birodalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kijelentette, hogy nem fognak részt venni a háborúban, persze a saját oldalukat hadianyaggal folyamatosan segítették.

A támadás az arabok számára kezdetben jól haladt, főként Izrael felkészületlensége miatt. Szíria katonái szépen nyomultak előre a Golán-fennsíkon, míg Egyiptom egy hatalmas áttörő hadműveletet hajtott végre. Először kétszáz repülővel, légifölényt kiharcolva lebombázta a határ közeli izraeli bázisokat, védelmi és tüzérségi létesítményeket, illetve radarállomásokat, majd megindította a Szuezi-csatornán való átkelést, amit 2000 tüzérségi löveg támogatott.

Izrael megpróbált ellentámadást végrehajtani október 8-án azonban ez nem sikerült. Az egyiptomi hadsereget a lendület vitte előre, míg az új szovjet föld-levegő rakéták minden izraeli légitámadást visszavertek. Egyiptom megfelelő mértékben képes volt behatolni az ellensége területére, a kialakított hídfőállasok és mozgósított támogató egységek (légvédelem, tüzérség) pedig folyamatosan védte a sereget az izraeli ellentámadásoktól.

Északon már sokkal kevésbé volt kedvező a helyzet az arabok számára, izrael már a második naptól az éj leple alatt kisebb rajtaütésekkel tizedelte a szíriai sereget. A szírek úgy próbálták ezt kivédeni, hogy éjszaka is haladtak előre (tovább támadtak), ez bizonyos területeken még előnyükre is vált, mivel a T-62 harckocsik fel voltak szerelve éjjellátó készülékkel, míg a izraeli Patton harckocsikon csak fényszórók és keresőlámpák voltak. Viszont a megnyúlt vonalakkal az utánpótlás nem tudott lépést tartani, aminek nagy része így ellenséges területen fedezet nélkül kellett a frontra siessen. Ezt Izrael megint csak ki tudta használni, elpusztítva az utánpótlást (hadianyagot és emberállományt) szállító autókat. A szír hadseregben egyre nagyobb volt a zavarodottság, mikor már majdnem visszafoglalták a Golán-fennsíkot a déli front összeomlott, így a bekerítés elkerülése végett az északinak is vissza kellett vonulnia.

Október 8-án Izrael megragadta a lehetőséget és ellentámadásba kezdett folyamatosan nyomva vissza a szír haderőt, 12-ére már a szír főváros is lőtávolba került. Izrael tíz napon keresztül tüzérségével folyamatosan lövette Damaszkuszt. Volt vita, hogy a tüzérségi támadás helyett megpróbálják-e elfoglalni a várost, de a túl nagy várható veszteségek, és a nagyjából épen maradt északi szír haderő ellentámadásának lehetősége miatt ezt elvetették. Az említett északi haderő veszteségeit a szovjetunió hadianyaggal, míg Jordánia és Irak katonákkal pótolta, Szíria október 22-én megindította az ellentámadást, azonban 23-án Egyiptom elfogadott egy Egyesült Államok által kezdeményezett tűzszüneti megállapodást. Szíria félve hogy emiatt a teljes izraeli hadsereg ellenük fog összpontosulni beszállt az egyezménybe.

Október 9-ére beállt az egyiptomi front, 10 és 13 között mindkét fél a saját sorainak rendezésével foglalkozott. Egyiptom megpróbált harcászatilag fontos területeket helicoptereken szállított kommandósokkal elfoglalni, azonban minden ilyen kezdeményezés kudarcot vallott. Az egyiptomi támadás 14-én folytatódott, azonban a korábbiakkal ellentétben sikertelenül, a utánpótlásvonalak itt is túl hosszúra nyúltak, az egyiptomi vadászok hatótávján is kívül kerültek, a légvédelmek nagy része pedig a hadászatilag fontos pontokat védte, így a hadsereg légi-fedezet nélkül maradt.

Az elbukott támadásra Izrael azonnali ellentámadással válaszolt, a szír frontról átcsoportosított egységekkel kiegészülve visszanyomták az egyiptomi egységeket. Miközben Egyiptom a front összeomlásának elkerülésére koncentrált, Izrael ejtőernyősök tucatjaival hajtott végre támadást civil és katonai célpontok ellen Egyiptom hátországában. Legfőképpen az önjáró légvédelmi rakétaindító járművek elpusztítására összpontosítottak, mivel ha azokat Egyiptom elveszti megszűnik az egyetlen igazi fölénye Izraellel szemben, akik így már tudnának légitámadásokat indítani.
Eközben 15-én a Egyiptomi front középső része is összeomlott, Izrael az éj leple alatt 12 km-t haladt előre, elpusztítva az útjukba kerülő egyiptomi bázisokat, állomáshelyeket és légvédelmi rakétaindítókat. Ezzel pedig egy lyukat ütöttek az egyiptomi légvédelemben, amit kihasználva meg tudták indítani a légitámadásokat is Egyiptom ellen, Shrike levegő-föld radarkereső rakétáikkal a lyukat folyamatosan szélesítették, ezzel pedig egyre nagyobb területen vesztette el az egyiptomi hadsereg a légi-fedezetét(ernyőjét).

Október 17-ére az izraeli fő erők is elérték a Szuezi-csatornát, 18-án pedig meg is indították az áttörést. Egyiptomot a támadás mértéke felkészületlenül érte, a parancsnokok nem hitték, hogy ekkora erőt ilyen gyorsan fel tudott sorakoztatni ellenfelük, így a partjukat nem tudták megvédeni. Ismailia-tól délre sikerült átkelniük az izraelieknek.
Miután 22-ére a hídfő megerősítésére kellő területet kisajátítottak, a támadó sereg ketté bomlott, egy része északra indult, Ismailia elfoglalására, a másik fele délre, bekerítve a csatornát védő Harmadik (egyiptomi) hadsereget.

A helyzet vészes volt Egyiptom számára, habár az Első hadsereg északon probléma nélkül védte a csatornát, a Második hadsereg Ismailia-ba szorult vissza, míg délen a Harmadik hadsereget teljesen bekerítették. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió megegyeztek fegyverszünetben, ami október 22-én lépett életbe. Azonban Kissinger arról tájékoztatta, az izraelieket, hogy nem bánja, ha Izrael a fegyverszünet után is folytatja a támadást és teljesen kiirtja az akkor félig bekerített (egyiptomi) Harmadik hadsereget.
Izrael meg is próbálta megragadni a lehetőséget. 23-án befejezte a bekerítést, majd támadásba lendült, azonban mind az egyiptomi, mind az izraeli fél meglepetésére a Harmadik hadsereg kitartott és visszaverte a támadásokat. Szuez városának támadását az egyiptomi lakosság verte vissza, akik felvéve az elesett katonák fegyvereit védték városukat.

Ezután Izrael nem indított nagyobb támadást, a egyiptomiakat közel fél évig tartották blokád alatt megpróbálva kiéheztetni a közel 30.000 katonát, akik időről-időre megpróbáltak kitörni, de minden ilyen kezdeményezés sikertelennek bizonyult. Az 1973. december – 1974.januári béketárgyalások eredményeképpen a területet Izrael kapta, így az egyiptomi hadsereg elvesztette a területet, de nagyrészük azt épségben elhagyhatta. (1.500 egyiptomi [főleg tiszt] izraeli fogságba került)

A háború mindkét félre negatív hatással volt. Az arab világ kénytelen volt elfogadni, hogy Izrael az Egyesült Államok közvetlen segítsége nélkül is képes megvédeni magát. Míg az izraelieket a hatalmas veszteségek rendítették meg, nem hitték volna, hogy az arabok ilyen nagy erőt és ellenállást képesek képviselni.

WW esemény

[A júliusi indítás idejéig fokozatosan ismerkedhetünk meg majd a tervezett, hidegháborús hadszíntér többi csataterével.]

A War Thunder esemény, az izraeli áttörés időpontját fogja feleleveníteni. Az izraeli félnek a feladata hídfőállast kialakítani, és elvágni a Második és Harmadik sereget egymástól, lehetőleg minél több egyiptomi egységet elpusztítva, míg Egyiptomnak vissza kell foglalnia a csatorna nyugati részét, majd siker esetén ellentámadásba lendülnie.

Ha a hídfőállást tartja Izrael, de a frontja többi része teljesen összeomlik és a területet Egyiptom teljesen bekeríti, az is eredményezheti utóbbi győzelmét.

Leírva számokkal

A behozható járművek listája

Ha valakinek az adott csoportból nincs egyetlen járműve sem, a csillagozott járművet megkapja “fullosan”.

Történelmi hitelesség

Kevésbé megszokott módon, most a gaijin által megadott járművek szinte mindegyike jelen lehetett a háborúban. Inkább a kimaradók jelentenek nagyobb problémát.

Az egyik aminek jelenléte több, mint kérdéses, az a MiG-21SMT, habár a gép már létezett 1973-ban, csak a Szovjetunió rendelkezett vele, külföldre senkinek nem szállítottak. (Na nem fukarságból, inkább, mert a változtatások következtében elmozdult a súlypontja, nehezebb volt irányítani, emiatt a pilóták nem szerették.)
A MiG-21F-13 is kérdéses, Egyiptom 1967-ben a hatnapos háború előtt rendelkezett vele, viszont hogy maradt-e vagy mind elpusztult nem tudni. [legalábbis én nem találtam] Védekezésképpen rá lehet fogni, hogy Szíriának mindenképpen volt és használta is ’73-ban.

A legszembeötlőbb hiányzó a Centurion, amely nagy részét képezte az izraeli haderőnek, de a gaijinnál látszólag a helyét kiszorította, az AMX 13 90 és a Super Mystere. (Akkor már a Mirage is bekerülhetett volna.)

Ami viszont a legjobban csökkenti a valósághűséget, az (egyiptomi oldalon) a szovjet vezérelt föld-levegő és ellenük a Shrike radarkereső levegő-föld rakéták hiánya.

Előbbi volt az egyiptomi sereg legmeghatározóbb ereje és Egyiptom legnagyobb előnye Izraellel szemben, míg utóbbi tökéletesen képviseli azt a technológiai sakkjátszmát, ami a fejlesztések egymásra való hatását mutatja.

Ezek hiányával az adott háború egyik legkomolyabb csata-színtere veszti értelmét. itt megint csak meg lehet említeni, hogyha a WW-t tervező csapat és a frissítéseket kiadók összedolgoznak, akkor az 1.99-ben jöhetett volna a Shrike és a Kub rakéta, utóbbi 2P25 testen, ez az adott frissítés által behozott újdonságok sorát is bővíthette volna kicsit, illetve tökéletes lett volna a mostani eventhez.