Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A Versailles-i békediktátumok Németországot nemcsak gazdaságilag sújtották nagyon komolyan, de a technológiai fejlesztési irányvonalait erősen korlátozták. Az utóbbi megkötésekben azonban maradtak hézagok, amiket Németország a lehető leghatékonyabban ki is használt.

Minden harci és gépjármű fejlesztést megtiltottak kivéve a négykerekű járművekét, bizonyos tömeg, teherbírás és teljesítmény alatt. Ezeket pedig nemcsak fejleszteni és bizonyos darabszámig gyártani szabadott, de rendőrségi szolgálatba állítani is, ami miatt harci gyakorlatokon is részt vehetett próba gyanánt.

A ’20-as éveket Németország ezért négykerekű szállító, terepjáró és páncélautók fejlesztésével töltötte, amelynek első hajtásai a Kfz.13 és 14 voltak, majd a tapasztalatokból megszületett az egységesített “I” alváz az alábbi tulajdonságokra összpontosítva:

• Nagy teljesítménnyel rendelkező motor, az alváz hátsó részén elhelyezve, amely képes szinte bármilyen oktánszámú benzinnel futni, kiegészítve, egy előre és hátramenetben is többsebességes váltóval és nagy (80 km/h-s) végsebességgel.
• Négykerék meghajtás, menet közbeni váltási lehetőség 2 és 4 kormányzott kerékkel való működés között. (Utóbbit csak alacsony sebességen, 20 km/h alatt használták.)
• Kiváló menetképességek: differenciálmű, független felfüggesztés, kétszintű lengéscsillapító, alacsony súlypont.
• Megbízhatóság; alacsony meghibásodási esély, egyszerű és könnyű hozzáférhetőség, karbantartás és javítás.

Az alváz 1934-re el is készült, amely a 30-as évek négykerekű terepjáró, páncélautó és könnyű szállítójárművek alapját is adta.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Fejlesztés

A ’30-as évek közepére békediktátum megkötéseit egyre bátrabban áthágva Németország nagyon komoly hadseregfejlesztésbe kezdett. A többi birodalommal ellentétben azonban nem a minél nagyobb mennyiségre és pusztítóerőre, hanem a gépesítésre és mobilitásra összpontosított.

Ennek része volt a motorizált gyalogság és páncéloscsapatok új páncélautókkal való felszerelése is. Elhivatottságukat mutatva 1935-re el is készült az első Leichter Panzerspähwagen (könnyű felderítő páncélautó), kihasználva a már adott alváz adta előnyöket. Gyártását azonnal meg is kezdték Daimler-Benz, a Schihau és a Deutche-Werke gyáraiban is, ezen listát a háború alatt a Weserhütte is kiegészítette. A készült változatok:

• Sd.Kfz.221 — 1 db 7.92 mm-es géppuskával felszerelve;
• Sd.Kfz.222 — a 7.92-es, egy 20 mm-es gépágyúval kiegészítve;
• Sd.Kfz.223 — parancsnoki jármű nagy hatótávolságú rádióval, Sd.Kfz.221 fegyverzettel.
• Sd.Kfz.260/261 — kifejezett kommunikációs jármű, fegyverzet nélkül.

Tulajdonságok

Meghajtásáról egy V8-as 90 lóerős Horch benzinmotor gondoskodott, amely bőven képes volt az előírt 80 km/h-s végsebesség elérésére, de még terepen is 40 km/h-ra tudta gyorsítani a közel 4 tonnás járművet.

Fegyverzetéből a 7.92 mm-es géppuskát, 1938-ig egy MG 13-as adta, amelyet 1938-tól lecseréltek a fejlettebb MG 34-re, majd a háború vége felé a még fejlettebb MG 42-re. Különlegessége, hogy a géppuskát lehetett besüllyesztve a toronnyal forgatva használni, és egy magát a géppuskát ellensúlynak használó rugós mechanikával kiemelni és ‘tetőgéppuskaként’ használni. Utóbbi esetén a géppuska szabadon, a toronytól függetlenül volt akár teljesen körbeforgatható, a függőleges kitéríthetősége pedig -10/+70-ről, -30/+70-re nőtt. Hátránya, hogy ilyen helyzetben való használatához az irányzó felsőteste kimagasodott a torony fölé, őt védtelenné téve.

A 222-es változatokon felszerelt 20 mm-es kitéríthetősége megegyezett a párhuzamosított állapotú 7.92-essel, kiemelési mechanikája nem volt. Fegyverfejlesztésen szintén átesett, a kezdeti KwK 30-at a háborúban a fejlettebb KwK 38-ra cserélték.

A 221 és 222-es típusokat (a parancsnoki jármű kivételével) csak kis hatótávú és elavult Fuchs 1, 3 vagy 5 rádióberendezéssel látták el, a más osztagokkal való együttműködést erősen megnehezítve.

Páncélzata oldalról és hátulról 8, felülről 5 mm volt, ez habár alacsony tömege szempontjából nagyon kellemesnek számított, még jelentős döntöttsége ellenére is azt jelentette, hogy bármilyen gépágyú és páncéltörő puska komoly veszélyt jelentett a legénységre. Szemből 14.5 mm páncél védte (a kezdeti változatokat leszámítva), amelyet a háborúra 30 mm-re növeltek. Leggyengébb pontja a torony teteje volt, amit csak egy gránátok elleni acélháló védett. A jármű emiatt védtelen volt felülről még a kézifegyverekkel való támadásokkal szemben is.

A háború alatt több különböző megoldás is született az addigra alulfegyverzettnek számító 221 felfegyverzésére:
Többcélúvá tételéhez felszereltek Panzerbüchse 39 páncéltörő puskát az MG 34 mellé, ezzel alkalmassá téve páncélozott célpontok elhárítására.

Másokat átépítettek páncélelhárító feladatra a torony teljes átalakításával és egy 28 mm schwere Panzerbüchse 41 könnyű páncéltörő ágyú felszerelésével.

Felismerve a nagy hatótávolságú rádiók hatalmas hasznát, rengeteget továbbfejlesztettek. Ezen változatok könnyen felismerhetőek a test körüli ‘korlát’ kinézettel rendelkező Rahmenantenne miatt (kései változatokon már a kevésbé ikonikus kinézetű Sternenantenne volt.)

A kiváló alváz miatt egyeseket légvédelmi járművé is átalakítottak a torony Zwillingssockel 36-ra való lecserélésével, amely védelmet nyújtott légitámadásokkal szemben, fegyverzete két MG 34 géppuska volt.

Nagy sebessége és kézifegyverekkel szemben való páncélvédelme miatt, a háborúban a torony teljes leszerelésével néhányat átépítettek fontos katonai személyek szállítójárművévé. Ez nem csak a terrortámadásokkal szemben nyújtott nagyobb biztonságot, de azt is lehetővé tette, hogy főtisztek közelről követhessék figyelemmel és irányíthassák a fronton való csapatmozgásokat, a páncélautó védelme és sebessége adta biztonságot kihasználva.

Szolgálat

Kiváló tulajdonságai miatt nem csak a harckocsi és motorizált gyalogság alakulatok, de még a hagyományos gyalogság is rendelkezett Leichter Panzerspähwagen-ekkel. Legnagyobb sikereit felderítő és parancsnoki jármű szerepkörökben érte el, a háború korai szakaszaiban szinte mindenhol megtalálható volt. A háború második felére lekorlátozódott a nyugati frontra.

Talajnyomási értéke alacsonynak számított négykerekes jármű létére, azonban még ezen alacsony talajnyomás is soknak bizonyult, Észak-Afrika délebbi területein való ‘puha’ homok és főleg Oroszország végtelen megműveletlen és kiépítettlen mocsaras területein. Ezen területeken a nyolckerekű Sd.Kfz.234 és a féllánctalpas Sd.Kfz.250 és 251 váltotta le.

Frontszolgálatot leginkább Lengyelország, Dánia és Franciaország területein végzett, azonban páncéltörő fegyverekkel szemben – főleg oldalról való – védtelensége már akkor megmutatkozott, így hamar kiderült hol képes igazi hatást elérni, ez pedig a harcvezetés C3I rendszerének minden pontján való jelenléte volt.
Mobilitása a 221-eket kiváló felderítőjárművé tette, a 223 pedig nem csak rádiójelekkel, de fizikálisan is könnyen elérte az arcvonal bármely pontját. Nagyjából 2,500 darab készült, 2:2:1:1 arányban.

Hatalmas hatékonyságának híre nem maradt az ország határain belül, a Németországgal szövetséges viszont ápoló Finnország és Kína is vásárolt belőle. Előbbi a szovjet, míg utóbbi a japán birodalom támadásától tartva (a történelem által bizonyítottan egyik sem alaptalanul). Kína rengeteg hadianyagot és eszközt vásárolt Németországtól 1935-től kezdve, beleértve teherautókat, kézi fegyvereket, Panzer I harckocsikat és 18 db Leichter Panzerspähwagen-t. Pontos arányuk nem ismert, ugyanis a békediktátum megkötései miatt, egyes szállítmányokat lefoglaltak, és legtöbb ezért fegyvertelenül gépkocsinak álcázva érkezett (hogy ne lehessen katonai járműnek minősíteni), ezeket a kínaiak saját géppuskákkal felszerelve használták. További érdekesség, hogy ugyan a járműveket a németek 3 színű álcafestéssel küldték, a kínaiaknak nem volt képessége azok újrafestésére, ezért a kései kínai képeken páncélautók már a gyári acélszürke színükben láthatóak, a dátum pedig addig a festés kopottságából is megállapítható.

A páncélautó nem csak a szövetségesek figyelmét keltette fel, de Németország ellenségeit is. Nagy-Britannia és Franciaország mérnökeit is megihlette a Leichter Panzerspähwagen, a Ba-64 pedig szó szerint egy elfoglalt Sd.Kfz.221 szovjet másolási kísérlete. [Amely habár alsóbbrendűnek számított minden tekintetben, az eredeti gyártási darabszámát háromszorosan meghaladta, tipikus szovjet módra.]

Játékban

Legismertebb játékbeli szerepe a Call of Duty 2, “Outnumbered and Outgunned” küldetésében van, ahol Toujane települést járjuk körbe (többszörösen) egy Sd.Kfz.222-ben.

A War Thunder már rendelkezik egy Leichter Panzerspähwagen-nel, ami a 28 mm schwere Panzerbüchse 41 fegyverzetre átalakított Sd.Kfz.221 változata. A 2.25-ös frissítéssel pedig végre érkezik a nagytestvér, az Sd.Kfz.222 is.

A Kínához bekerülő változat az Ausf. A, míg Németországhoz a fejlettebb Ausf. B kerül; ez még erősebb motort, a KwK 38-as ágyút, és a nagyobb 30 mm-es elülső páncélvédelmet jelenti.

A jármű nem fog sok újat nyújtani a kis tier-ben tapasztalt német harckocsizók számára, a test tulajdonságait, a 221-en már mindenki megismerhette, míg a torony és fegyverzet az Aufklarundspanzer 38(t) és a Schwerer Panzerspähwagen Sd.Kfz.234/1 járművekről lehet ismerős. [Magyarul sokat a gaijinnak nem kellett dolgoznia betételén.]

Ennek ellenére hatalmas örömnek ad okot, hogy a világháború talán legikonikusabb páncélautója: az Sd.Kfz.222; a CoD 2-ben való debütálása után majdnem 20 évvel végre a War Thunder-be is bekerül.

*Minden átütés (ahol nincs másként feltüntetve) a NATO szabvány 500 m, 30 °, 80 % értékekkel értendő.