Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves olvasó!

A második világháború elején a korvett és a fregatt értéktelenedésével, a romboló lett a legkisebb általános hajótípus. Ez azt is jelentette, hogy a gyorsaságot és nehéz észlelhetőséget kívánó feladatokat a rombolóknak kellett betöltenie. Emiatt a háború előtti 33 csomóról (61 km/h) a háború közepére az átlagos rombolók 35-36 csomós (65-67 km/h) sebességgel rendelkeztek, de az álom célkitűzés a 40 csomó (74 km/h) volt, amit a lengyel Grom megközelített a szovjet Tashkent és Kiev [Úgy látszik a Balti-tenger parti országok nagyon a sebességre mentek rá a rombolók tervezésénél.] illetve a Japán Shimakaze pedig sikeresen át is lépett. (A két szovjet romboló: a Tashkent-böl csak egy, Kiev-böl egy sem készült el teljesen.)

Fejlesztés

A Shimakaze tervezését 1939-ben kezdték meg, a cél egy a Yūgumo rombolónál, gyorsabb, erősebb és veszélyesebb romboló fejlesztése volt.

A feladata alapvetően sebességét kihasználva az amerikai hadihajóoszlopok rajtaütésszerű megtámadása, majd a válaszcsapást megelőzően biztonságos helyre való visszavonulás volt, kihasználva, hogy a területet a japánok birtokolták és sokkal jobban ismerték.

A testet a sebesség és a nagyobb felszín miatt hosszúra tervezték viszont a sok fegyverzet – viszonylag magas súlypont – és az elnyújtott test miatt irányváltáskor a hajó nagymértékben bedőlt, ami csökkentette a harci hatékonyságát.
Az ellenséges fegyverek elöl való kitérés – miatt a hajó megdőlése – alkalmatlanná tette a tűz viszonozására, így nyílt csatára kevésbé lett alkalmas. Ez pedig a építésére fordított energiát is csökkentette.

Tulajdonságok

A 2,600 tonnás rombolót két új típusú Kampon turbina hajtotta, ezen új fejlesztés világelsőnek számított, majdnem 80,000 lóerővel hajtotta a Shimakaze-t, amit így 41 csomós (76 km/h) sebességre tudott gyorsítani.
(A 40 csomós (74 km/h) álomhatár átlépése a japán tervezőket is meglepte, akik előzetesen a hajó végsebességét csak 39 csomóra (72 km/h) tippelték.)

A sebesség mellett természetesen halálos fegyverzetre is szüksége volt a rombolónak, amit biztosítottak is számára. A többi japán rombolón már megismert 12.7 cm-es Type 3/50 tengeri és légi célpontok ellen is alkalmas ágyúból kapott 6 darabot, amelyek párosával voltak elhelyezve három toronyban, egy a hajó első, kettő a hajó hátsó részén kapott helyet. (A Yūgumo-val megegyező elrendezésben.) Ellenséges hajók észlelésében és bemérésében Type22-es radar segítette.

Másodlagos fegyverzetét két tripla (6 db) 25 mm-es Type96, illetve egy dupla 13.2 mm-es Type93 gépágyú szolgáltatta. Tengeralattjárók ellen 18, majd később 36 db mélységi bomba állt rendelkezésre.
Legtekintélyesebb fegyvere viszont a 15 db 610 mm-es torpedóvetője volt (3×5), melyek a méltán híres Type93 – amerikaiak által “Long Lance” becenévvel ellátott – torpedót voltak képesek indítani, amely az egyetlen teljes fejlesztésen és próbákon átesett (új típusú) torpedó volt a világháborúra.
A 15 db torpedóvető, csúcstartónak számított a világháborúban végéig, azonban a Shimakaze dőlési problémái miatt tartaléktorpedókat utántöltésre nem vitt magával.

A megnövekedett ellenséges légi támadások következtében a hajó légvédelmi képességét 1943-ban megnövelték, további két (így már összesen négy) tripla, egy dupla és hét egyes gépágyúval láttál el, ami összesen 21 darab 25 mm-es gépágyút jelentett. Légvédelmi képességét Type13-as légi célpontok elleni radar felszerelésével is javították.

Szolgálat

A Shimakaze kiváló mobilitása, sebessége és fegyverzete miatt Japán 1941-ben rendelt 16 darabot, későbbi 32-re való bővítési záradékkal, azonban a problémák és nyersanyaghiány miatt lecsökkent prioritása következtében csak augusztusra készült el az első darab.
A meglepetésként ható Midway-i vereség okán a megrendelést törölték, a megkezdett 8-at átépítették Yūgumo-vá, a maradék meg nem kezdett 7-et, pedig elrendelték, hogy tervezzék újra.

A terv először a Super Shimakaze megalkotása volt, azonban az Akizuki sikerei következtében, újra tollat ragadtak és átformálták a kialakítását a Super Akizuki-ra, hogy viselje az Akizuki erényeit. A háború végéig egy sem készült el.

A Midway-i vereség után Japán egyre inkább vesztette el a tengeri területeit, így a rajtaütéses harcmodor alkalmatlanná vált. Mivel nyílt csatára pedig kevésbé volt alkalmas, így a Shimakaze életét szállítóhajók kíséreteként töltötte, ahogy a Csendes-óceán egyre több szigetéről kellett evakuálni a lakosságot, az Egyesült Államok előretörése miatt.

A Shimakaze nem élte meg a háború végét, 1944 november 11-én légitámadást követően elsüllyedt az Ormoc-öböli csatában.
1944 nyarán az Egyesült Államok hatalmas támadást indított a Fülöp-szigetek ellen, mivel azok megszerzésével még egy frontot tudtak volna nyitni a japánokkal szemben, őket teljesen körbevéve. A Leyte-öbölben folyatott csatában, mind Japán, mind az Egyesült Államok komoly veszteségeket szenvedett, ez pedig lehetőséget biztosított a japánoknak Leyte szigetét szállítóhajókkal elérni, amelyek egyik kísérőhajója a Shimakaze volt.
Az Egyesült Államok feltörve a japán “PURPLE” kódolást a parancsot evakuációs kísérletként értelmezték és azonnal elrendelték a szállítóhajók elleni légitámadást, aminek a Shimakaze is áldozatul esett. (A valóságban a szállítóhajók nem (mindenkit) evakuáltak, hanem odaúton katonákat vittek, megerősíteni a sziget védelmét, visszafele, pedig civileket menekítettek a szigetről.) A jelentések szerint 131 embert sikerült a japánoknak kimenteni, viszont a hajón nem csak a 267 fős személyzet, de a légitámadás által elsüllyesztett szállítóhajókról és más rombolókról kimentett katonák és civilek is tartózkodtak. Hogy hány élet veszett oda pontosan nem tudni, mivel azon jelentések, amik a Shimakaze által kimentett emberek számát tartalmazták a hajóval együtt a hullámsírba vesztek.

A roncsot 2017-ben egy Paul Allen vezette expedíció megtalálta és számos képet készített a tenger fenekén pihenő hajóról.

Játékban

A War Thunder-be Shimakaze, mint “rejtett”(nem premium) jármű érkezik, 260,000 századaktivitási pontért, vagy 3,900 aranyért megvásárolható.

A gaijin először egy két 2 tornyos változatot jelentett be, erre egyetlen forrás, egy a megtaláláskori feltételezés volt, ami szerint a hátsó torony helyett további 10 db 25 mm-es gépágyút szereltek fel, viszont a játékba a Shimakaze 3 toronnyal kerül a ’43-as fejlesztéssel (21 gépágyú). [Még meg is említik a blogbejegyzésükben, hogy 2 toronnyal fog érkezni, ami a felszíni fegyverzetet tekintve gyengesége lesz.]

41 csomós (76 km/h) végsebessége a Shimakaze-t játék második leggyorsabb hajójává teszi, a 15 darab torpedóvető, a Type93 torpedók 15 km-es hatótávjával, 91 km/h-s sebességével, és halálos sebzésértékével pedig igazán veszélyes ellenféllé teszi mindenkivel szemben. Arra viszont figyelnünk kell, hogy a torpedóvetők csak Arcade-ben töltődnek újra, így “Realistic” csatákban ügyesen kell velük sáfárkodnunk.

[A blogbejegyzésben a gaijin a hajós Enduring-ot is megemlíti, remélhetőleg hamarosan™ többet is tudni fogunk majd róla.]

A sebesség átváltásoknál egészre kerekítettünk.