Oroszország 2022. február 24. hajnalán támadást indított Ukrajna ellen.

Az akció az ukrán katonai célpontok orosz légi egységek és rakéták általi elpusztításával kezdődött. Ezután kommandósok foglaltak el főbb katonai célpontokat és reptereket, még az orosz határtól messzebb található Kijev és Dnipro városában is. Majd több, mint 100.000 orosz katona lépte át az ukrán határt.

Az orosz hadmozdulatok elsődlegesen a Donbas régiójában történtek. A főbb haderők elfoglalták Kharkiv/Harkov, Luhansk, Mariupol városát, emellett partra szálltak Odessa kikötőjében, aminek támogatására további csapatok indultak a Krím-félszigetről. Az ukrán főváros Kijev felé pedig Fehéroroszországból indult orosz csapatok tartanak, amik azóta a város katonailag fontos területét el is foglalták.

Ukrajna komolyabb katonai ellenállást eddig nem volt képes tanúsítani, jelenleg a lakosság minél nagyobb mértékű besorozásával reagál. Amellett, hogy Zselenszky ukrán miniszterelnök komoly válaszcsapással és az orosz csapatok elsöprésével fenyeget.

Nyugati akció és reakció

A NATO tagországok egyöntetűen elítélőleg nyilatkoztak az orosz akcióról, azonban a válaszcsapás és egyéb katonai akciók lehetőségét eddig mindegyikük elvetette.

Hatalmas tömegek indultak meg Közép-Ukrajna felől nyugatnak, Magyarország és Kárpátalja is hivatalosan felkészült az emberek fogadására, a Kárpátaljai magyarok erőszakos besorozására beszámolók szerint még nem került sor.

A konfliktus története

Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a hidegháborúban született egy szóbeli egyezmény, miszerint a Szovjet tagországok azok függetlenségének elérése esetén semlegesek maradnának, egyfajta válaszvonalat képezve a NATO és Oroszország között. Ezt az Egyesült Államok 1990-ben a német egyesítéssel, majd 1999-ben a közép-európai országok (Csehország, Lengyelország, Magyarország) NATO-ba való felvételével megszegte, de (újabb) ígéretet tett, hogy az Oroszországgal határos államokkal ezt már nem fogja megtenni.

Ezen ígéret megszegése 2004-ben történt a Balti-államok felvételével. A tűréshatárt 2008-ban lépték át, amikor amerikai bázisokat és rakétaindító állomásokat akartak Grúziába telepíteni, ekkor már Oroszország katonai akcióval reagált és elfoglalta Abháziát.

Az újabb lépés 2014-ben történt amikor (többek között) az Egyesült Államok megpuccsolta az ukrán kormányt, érdekszférájának növelése és az Ukrajnába való továbbterjeszkedés érdekében, ezzel megszegve az 1994-es Budapesti egyezményt, amely Ukrajnát, mint semleges területet tüntet fel, amit tilos bármilyen, katonai, gazdasági vagy politikai úton befolyási övezetté tenni.* Erre Oroszország reakciója a Krím-félsziget elfoglalása illetve a Kelet-Ukrajnában, Luhansk és Donyeck térség (Ukrajnától való) függetlenségéért harcoló szeparatisták támogatása volt.

*[Igaz azóta az egyezményben szereplő másik két ország – Fehéroroszország és Kazahsztán – pedig az orosz érdekszféra része lett.]

Okok és indokok

A legfőbb ok egyértelműen az amerikai bázisok Ukrajnába való telepítésének és Ukrajna NATO-ba való csatlakozásának megakadályozása, emellett viszont Putyin elnök az ukrán kormány “fasiszta” viselkedését illetve a kisebbségek sanyargatását és jogaik eltiprását hozta fel, mint Casus Belli (háborús indok). [Utóbbiról mi magyarok is tudunk sajnos tanúskodni.] Emellett feltételnek szabta a nyugati erők térségből való kivonulását.

A lehetőséget, pedig az utóbbi időben nagymértékben meggyengült amerikai és német birodalom, illetve járványhelyzet kezelése miatt bukás szélére került kormányok* szolgáltatták. [*lásd: Kanada, ahol valóban autoriter diktatúra kezd kialakulni.]

(Ezek miatt persze legfőképpen Kína helyezkedik, egyre közelebb húzódva Taiwan nemzetéhez, amire már nagyon régóta fáj a foguk. A NATO egyre inkább a gyengülés jeleit mutatva kérdéses meddig tud visszatartó erőt mutatni a kínai óriással szemben.)

Miért most?

A NATO fő tartópilléreinek legnagyobbja és több még fontos tagja is nagymértékben meggyengült az utóbbi években. Az Egyesült Államok politikai vezetésének nyilvános része komolyanvehetetlen és láthatóan inkompetens, aminek emellett még komoly legitimációbeli problémái is vannak. Franciaországban sem éppen erős a bizalom, elég csak a sárgamellényes tüntetésre gondolni. Németországban Merkel-t (akit lehet nem szeretni, de egy nagyon hatékony kancellár volt) leváltó Scholtz-ból az orosz külügyminiszter fél perc alatt bohócot csinált. Az Egyesült Királyságban kormányválság van(kijárási tilalom alatt a miniszterelnök elment barátaival sörözni). Spanyolország és Olaszország már régóta egy lejtmenetben van, amit a jelenlegi vezetés sem éppen akadályoz a migránsinvázió pedig nagyon komolyan sújtotta öket lévén, határország mindkettő. Ausztráliában a karantént annyira komolyan veszik, hogy táborokat építenek és mindenkit hermetikusan elzárnak, az ajtón kilépni nem engedve az embereket. Kanadában pedig nagyjából autoriter rendszert vezettek be, ahol szinte minden emberi jogot eltipornak. Japán és Korea szomszédságában pedig ott van a Kínai óriás akit csak a NATO és az atomfegyverek tartanak vissza szomszédai lerohanásától.

Putyin helyesen felmérte, hogy a NATO történelmének egyik leggyengébb állapotában van jelenleg és alkalmatlan bármilyen komolyan vehető válaszlépesre. Háborúja Ukrajna és a rá való befolyás szempontjából nagyon negatív, de ha az Ukrajnában élő hatalmas számú és az utóbbi években egyre nagyobb elnyomás alatt levő oroszokra gondolunk, akkor az ö szempontjukból a lépés érthető és nagymértékben üdvözölt.